A Venetian Snares egy kanadai zenész, Aaron Funk (1975 január 11 –) előadói neve. A winnipegi művész behatárolhatatlan stílusú, kísérletező jellegű elektronikus zenét játszik, gyakran szokatlan, nem 4/4-es ütemben.
Eddigi, viszonylag rövid pályafutása során rengeteg lemezt jelentetett meg különféle független lemezkiadók (History of the Future, Isolate, Addict, Zod, Distort, Low-Res, Planet Mu, Sublight, Hymen) kiadásában.
Funk gyermekkorában zongorázni tanult, de ez nem kötötte le igazán. Tizenévesen egy punkzenekarban játszott, majd hamarosan az experimentális zene keltette fel érdeklődését. Kezdetben a városban felvett zajokkal dolgozott, magnószalagon vágta össze alkotásait. Később egy Amiga számítógép lett segítségére a zeneszerzésben.
Első lemeze, a Greg Hates Car Culture egy kis minneapolisi kiadónál, a History of the Future-nél jelent meg 1999-ben. Ezt követte 2000-ben az első teljes hosszúságú album, a printf("shiver in eternal darkness/n"); az Isolate gondozásában.
A 2001-ben megjelent Songs About My Cats(Dalok a macskáimról) című nagylemez dalait Funk négy macskájának ajánlotta. A lemezborítón a dalok címeiben a macskák nevei pirossal kiemelten jelennek meg, az utolsó, Look(Nézd) című dal pedig több képet is tartalmaz a lemez ihletőiről. A képek spektrumanalizátor segítségével közvetlenül megtekinthetőek. Hasonló technikával rejtett el képeket munkáiban Richard D. James (Aphex Twin) is. A képeket és az eljárás bővebb leírását tartalmazza (angol nyelven) a következő weboldal: bastwood.com.
A 2002-es Winter in the Belly of a Snake az első lemez, amelyen Funk énekel is. A Dad(Apa) című dalt a lemez felvétele előtt nem sokkal elhunyt édesapjához írta.
Szintén 2003-ban jelent meg a 2001-es Doll Doll Doll folytatása, a Find Candace. A két meglehetősen sötét hangulatú lemez egy eldobott, megkínzott baba nézőpontját ábrázolja, horrorfilmekből, rendőrségi hírekből vett részletekkel. A lemezek borítóit Trevor Brown készítette.
A Venetian Snares 12. stúdiólemezét, a 2005-ben megjelent Rossz csillag alatt születettet Funk egy magyarországi látogatása ihlette, melynek során a művész a Budavári Palotában sétálva elképzelte, milyen lenne galambként megtapasztalni a város látványát. Ez az élmény mély benyomást gyakorolt rá, és eddigi talán legfelkavaróbb munkáját inspirálta. A felvétel alkalmára Funk megtanult elektromos hegedűn és trombitán játszani. Az albumon szerepel Seress RezsőSzomorú vasárnap című slágerének egy meglehetősen elvont feldolgozása is. A lemez és az összes rajta szereplő dal magyar címet kapott.
A lemez óta többször is járt Magyarországon, ahol szoros baráti kapcsolatot alakított ki egy magyar dobossal Pándi Balázzsal akivel 2006 óta folyamatosan dolgozik együtt zenéken Budapesten és Winnipegben egyaránt. Az első közös munka a Pink+Green VIP volt, melynek sessionéből azóta is gyakran használ fel akár csak 1-2 ütemre az akkor felvett dobmintákból, illetve legutóbbi Last Step álnéven megjelent lemezén az 1961-en, szinte végig használja a mintákat.
Diszkográfia
Spells (1998, kazetta, saját kiadás)
Subvert! (1998, kazetta, saját kiadás)
Greg Hates Car Culture (1999, History Of The Future)
Salt (2000, Zhark International)
printf("shiver in eternal darkness/n"); (2000, Isolate)
7 Sevens Med EP (2000, Low Res)
Untitled [white label] (2001, Hangars Liquides)
Defluxion / Boarded Up Swan Entrance (2001, Planet Mu)
Shitfuckers!!! (2001, Dyslexic Response)
Making Orange Things [a Speedranch-csel közösen] (2001, Planet Mu)
