A váradi (fő)kapitányok (latinul supremus capitaneus Varadiensis, németül Obert in Wardein) különleges szerepet játszottak az önálló Erdélyi Fejedelemség idején. A fejedelemséget a végeken védő váradi vár főkapitánya Bihar vármegye főispánja is volt, aki a legfőbb közjogi és katonai méltóságok egyikeként rögtön a fejedelem után következett, és a legnagyobb létszámú várőrség tartozott alá.[1][2] Az Approbatae Constitutiones szerint a fejedelmen kívül egyedül a váradi kapitánynak volt joga elfogatni és halállal büntetni azokat, akik a fejedelem vagy a váradi kapitány tudta nélkül „a török közé menni, küldözni, írogatni, gyűléseket magok között hirdetni” merészeltek.[3] A váradi vár kapitányának a katonai feladatokon túlmenően diplomáciai feladatai is voltak az Oszmán Birodalommal és a Magyar Királysággal kapcsolatban.[4]
A váradi főkapitány a király, majd a fejedelem kipróbált híve kellett legyen,[2] és az Erdélyi Fejedelemség idején gyakran a fejedelem családjából származott. A beiktatásakor felolvasták Gyulai Pál alkancellár Sibrik Györgyhöz 1585-ben írt levelét, amelyben tanácsokat ad a tisztség jövőbeli betöltőjének.[5]
- A váradi (fő)kapitányok listája (akik egyben Bihar vármegye főispánjai is voltak)
Hivatkozások
Források
.svg){kind=small}
