Share to: share facebook share twitter share wa share telegram print page

Willie Dixon

Willie Dixon
Monterey Jazz Festival, 1981.
Monterey Jazz Festival, 1981.
Életrajzi adatok
Születési névWilliam James Dixon
Született1915. július 1.[1][2][3][4][5]
Vicksburg[6][7]
Származásamerikai
Elhunyt1992. január 29. (76 évesen)[1][2][3][4][5]
Burbank
Pályafutás
Műfajokblues, rock and roll, rhythm and blues, gospel
Híres dalWang Dang Doodle(wd)
Spoonful
Bassology
Hangszerének, nagybőgő, gitár
DíjakRock and Roll Hall of Fame (1994)
Tevékenység
  • énekes-dalszerző
  • blueszenész
  • zenei rendező
  • ökölvívó
  • előadóművész
  • hangszerelő
KiadókChess, Cobra, Columbia, Bluesville, Checker, Verve, MCA, Legacy, Columbia, Yambo
IPI-névazonosító00008321027
Willie Dixon weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Willie Dixon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

William James Dixon (Vicksburg, Mississippi, 1915. július 1. – Burbank, Kalifornia, 1992. január 29.), amerikai bluesénekes, nagybőgős, zeneszerző, gitáros.

Ötszáznál is több dalával tette gazdaggá a blues és a rock irodalmát.

Pályafutása

Szegény mezőgazdasági munkások gyermeke volt. Maga is dolgozott a mezőn. Közben templomi kórusokban énekelt és dalokat is írt. Apja robbanékony természetét örökölhette, ugyanis kamaszkorában kétszer került börtönbe, bár máskülönben szerény, kedves, közvetlen ember volt. Fiatalon bokszolt, és az irodalommal is kacérkodott, de végül a zenész lett Chicagóban. 1936-ban költözött oda.

Zenekarai: Union Jubilee Singers, a Five Breezes és a Big Trio, Chicago Blues All Stars.

Az 1950-es évekre Dixon a blues kiemelkedő muzsikusává vált. Jelentős kompozíciói többek közt: Little Red Rooster, I Ain’t Superstitious, I’m The Blues, Spoonful, I Just Wanna Make Love To You, Back Door Man, Evil, Wang Dang Doodle, I Can’t Quit You Baby, My Babe, Hoochie Coochie Man.

Gyakran játszott együtt a nagyszerű zongoristával, Memphis Slimmel. Dalait sokan előadták, így például Alexis Korner, Graham Bond, a Rolling Stones, a Cream, a Canned Heat, a Savoy Brown, a Doors, Jeff Beck, az Animals, a Living Blues, a Ten Years After, a Led Zeppelin, Eric Clapton, Elvis Presley, Chuck Berry, Bo Diddley.

Koko Taylor az ő támogatásával lett ismert.

A hagyományos blues kategóriában 1988-ban Grammy-díjat kapott, és bekerült a rock and roll halhatatlanjai közé is.

Lemezek

  • 1959: Willie's Blues
  • 1960: Blues Every Which Way
  • 1960: Songs of Memphis Slim and "Wee Willie" Dixon
  • 1962: Memphis Slim and Willie Dixon at the Village Gate
  • 1963: In Paris: Baby Please Come Home!
  • 1970: I Am The Blues
  • 1971: Willie Dixon's Peace?
  • 1973: Catalyst
  • 1976: What Happened To My Blues
  • 1983: Mighty Earthquake and Hurricane
  • 1985: Willie Dixon: Live (Backstage Access)
  • 1988: Hidden Charms
  • 1989: Ginger Ale Afternoon
  • 1990: The Big Three Trio
  • 1995: The Original Wang Dang Doodle: The Chess Recordings
  • 1996: Crying the Blues: Live in Concert
  • 1998: Good Advice
  • 1998: I Think I Got the Blues
  • 2001: Big Boss Men: Blues Legends of the Sixties

Jegyzetek

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians

Források

További információk
Kembali kehalaman sebelumnya