Avantgárd (a francia „avant-garde”, „előőrs” katonai műszóból) mindazon képzőművészeti és irodalmi irányzatok neve, melyek a 20. század elején jelentkeztek, s melyek alapvetően megváltoztatták a művészetről alkotott képet, illetve magát a művészetet.
A fejlett nyugati országok társadalmi válsága a 19. század végére felerősödött. Ezt a képzőművészetben azonnal jelezte a szociális érzékenységű témák megjelenése, és több új irányzat kialakulása. Az avantgárd törekvések rövid ideig tartó, forradalmi lendületű mozgalmakat hoztak létre. Céljuk a lázadás, a hagyományos művészeti formák felbontása és új kifejezésformák keresése. Az irányzatokban többnyire nincs semmi közös, csak a lázadás, a formabontás vagy építés szándéka. Közös jellemzőjük az is, hogy nyomtatott fórumokon, többnyire saját folyóirataikban kihirdették elveiket. Ezek között a manifesztumok között legjelentősebb a futuristáké.
Az avantgárd ellenreakciói az 1930-as években jelentek meg: újnépiesség, neoklasszicizmus. Az art déco is élesen elkülönül az avantgárd mozgalmaktól, bár sok elemet átvesz. Virágzásának kora az első világháború idejére és az utána következő válságkorszakra tehető. Jellemzője, hogy szakít a hagyományokkal, szakít a közönséggel, széttöri a megszokott formákat, a verset.
Fontosabb avantgárd irányzatok
Az avantgárd irányzatokat két nagyobb csoportra lehet bontani: romboló és építő jellegű irányzatokra.
Az avantgárd Magyarországon1908-ban jelentkezett a Nyolcak elnevezésű csoporttal. A magyar művészet ekkor az egyetemes művészet áramával együtt haladt, annak szerves részét képezte.
Szántó György képes folyóirata, a Periszkop (1925-26) már kifejezetten avantgárd programmal lépett fel, s külön érdeme a képzőművészeti avantgárd szemléletének és gyakorlatának népszerűsítése. Ezek a folyóiratok tisztázatlan eszmeiséggel ugyan, de haladó törekvéseket hirdettek: háborúellenességet, társadalmi aktivitást, egy új művészet szükségességét.
Az avantgárd művészet elemzését elsőnek Dienes László kísérelte meg Művészet és világnézet (Kolozsvár, 1925) c. könyvében, beágyazva annak formai vívmányait a kor dinamikájába. Úttörő próbálkozását megelőzve s azzal párhuzamosan jelentek meg a hazai magyar avantgárd költészet első - többnyire közösen fellépő szerzők verseit tartalmazó - gyűjteményei. Ilyenek Antal János és Becsky Andor Verseskönyv (Kolozsvár, 1923), Sükösd Ferenc, Dobolyi Lajos és Gyárfás EndreA mi országunk (Budapest, 1925), Heves Ferenc és Erg ÁgostonGroteszk plakát (Máramarossziget, 1926), Gaál Gábor és Benamy SándorErről van szó (Kolozsvár, 1927) c. kiadványai.
Az avantgárdhoz kapcsolódott Becsky Andor és Szentimrei Jenő kezdeményezése, a kolozsvári Studio munkásszínpad (1927). A Korunk első folyama első szakaszában, az 1920-as évek végéig következetesen közlési teret biztosított mind a hazai avantgárd-irodalomnak, mind pedig a nemzetközi avantgárd számottevő alkotásainak, műfordítások, s a különböző művészeti ágakról (képzőművészet, építészet, zene, film) szóló beszámolók keretében.
Az avantgárd líra hazai művelői közül a két világháború között Bartalis János és Méliusz József gazdagította teljessé vált életművel az erdélyi magyar irodalmat, a prózában pedig Nagy Dánielexpresszionista hangvételű regényét, a Cirkuszt (Kolozsvár, 1926), Molter KárolyMetánia RT c. szatirikus-fantasztikus regényét (Kolozsvár, 1929), Szilágyi AndrásÚj pásztorát (Párizs, 1930), Kiss Ida, Papp József írásait, főként pedig Szántó Györgynek az 1920-as években írt Sebastianus és Az ötszínű ember c. regényét s A kék lovas c. novelláskötetét lehet ide sorolni.
Az avantgárd hatására jellemző, hogy nyomai olyan alkotók életművében is fellelhetők, akik vallott alkotói elveik szerint korántsem tekinthetők az avantgárd elkötelezett híveinek; világnézeti indítékaik tekintetében aligha rokonítható költők, mint Dsida Jenő, Salamon Ernő, Szemlér Ferenc ugyancsak beépítettek költészetükbe bizonyos avantgárd-elemeket, a népi írók vonulata pedig egyfelől a Szabó Dezső-i expresszionizmus közvetítésével, másfelől a népi művészetet és hiedelemvilágot átható gazdag képzeletbeliség, ősi, természetfeletti motívumok, sűrítő expresszivitás forrásából merítve az avantgárddal nem szemléletben, de struktúrában rokonítható jellegzetességekhez jutott. Nyirő József korai novellái, de még inkább Tamási Áron prózai és színpadi művei tartoznak e körbe.
Martos Gábor: Avantgárd a mai erdélyi lírában - a Kimaradt Szó című antológia kapcsán. In: MG: Éjegyenlőség. Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2000. 49-71.
Balázs Imre József: Az avantgárd az erdélyi magyar irodalomban. Mentor, Marosvásárhely, 2006. ISBN 973-599-219-1
Balázs, Imre J.: Avant-garde and Representations of Communism in Hungarian Literature from Romania. Ed. Didactică și Pedagogică, Buc., 2009. ISBN 978-973-30-2649-5
Jász Attila: Egy lírai forradalmár. Litera, 2008. augusztus 1.
Petőcz András: Dimenzionista művészet - Tamkó Sirató Károly költészeti törekvései a két világháború között, illetve annak hazai és nemzetközi megfelelői – (tanulmánykötet), Magyar Műhely Kiadó, 2010.
