Share to: share facebook share twitter share wa share telegram print page

Billy Taylor

Billy Taylor
Taylor 2000-ben
Taylor 2000-ben
Életrajzi adatok
Született1921. július 24.[1][2][3]
Greenville[4]
Származásafroamerikai
Elhunyt2010. december 28. (89 évesen)[5][1][2][3]
Manhattan
Iskolái
  • Virginia State University
  • University of Massachusetts Amherst
  • Dunbar High School
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Hangszerzongora
Díjak
  • National Medal of Arts (1992)
  • Grammy Trustees Award (2005)
  • Grammy-díj (2004)
  • North Carolina Award for Fine Arts (1993)
  • honorary doctor of the University of Miami (1998. május 8.)
  • National Endowment for the Arts
Tevékenység
  • zongorista
  • zeneszerző
  • zenepedagógus
  • dzsesszzenész
  • egyetemi oktató
  • rádiós műsorvezető
KiadókAtlantic Records

Billy Taylor weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Billy Taylor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Jazzmobile concert,1977

Billy Taylor (Greenville, 1921. július 24.Manhattan, 2010. december 28.) amerikai dzsesszzongorista, zeneszerző.

Pályakép

Billy Taylor apja fogorvos volt, anyja pedig tanár. Virginia államban és Washingtonban nőtt fel. A Virginia State College-on tanult. 1943-ban New Yorkba ment és 1944-től professzionális zongorista volt. Először Ben Webster kvartettjében játszott New Yorkban, majd Stuff Smith-el (1944), Eddie South-al, Cozy Cole-al, Machitoval és Slam Stewarttal zenélt.

Később állandó zongorista volt a Birdlandben, ahol Charlie Parkerrel, Dizzy Gillespie-vel és Miles Davis-szel játszott. 1945-ben, a Commodore-ban[6] feltűnt Bill Coleman kvartettjében. 1946-ban Don Redmannel európai turnéra indult. Az 1940-es évek végén saját trióját vezette. 1953 nyarán duókat vett fel Charles Mingusszal, utána különböző saját comboi voltak. 1965-ben megalapította a Jazzmobile-t, és azóta nyári koncerteket és workshopokat tartottak ezen a néven Harlemben és szerte New Yorkban.

1956-ban közreműködött Quincy Jones debütáló albumán. 1958-ban zenei vezetője volt az NBC első dzsessz sorozatának (The Subject Is Jazz). 1969-ben ő lett az első afroamerikai, aki televíziós zenekart vezetett David Frost műsorában. Az 1970-es években rádiósorozata volt, 1981-től pedig a CBS Sunday Morning című műsorában vezette a dzsesszrovatot. A washingtoni „Kennedy Center for the Performing Arts jazz” tanácsadója volt.

Egyik legismertebbé vált szerzeménye az „I Wish I Knew (How It Should Feel to Be Free)” 1954-ből, amely az 1950-60-as évek polgárjogi mozgalmában szerzett népszerűséget pl. Nina Simone tolmácsolásában. Mieko Hirota-val lépett fel az 1967-es Newport Jazz Festivalon. 1973-ban írta a „Suite for Jazz Piano and Orchestra” című művét.

1975-ben a Massachusettsi Egyetemen szerzett PhD fokozatot oktatásból. Ezután az East Carolina Egyetem zeneprofesszora lett.

2010-ben, 89 éves korában szívroham következtében halt meg egy New York-i kórházban.

Albumok

  • 1945: Billy Taylor Piano
  • 1951: Piano Panorama
  • 1952: Jazz At Storyville
  • 1953: Billy Taylor Trio
  • 1953–54: ross Section
  • 1954: The Billy Taylor Trio with Candido
  • 1954: Billy Taylor Trio at Town Hall
  • 1955: A Touch of Taylor
  • 1956: Evergreens
  • 1956: Billy Taylor at the London House
  • 1957: Introduces Ira Sullivan
  • 1957: My Fair Lady Loves Jazz
  • 1957: The Billy Taylor Touch
  • 1957: The New Billy Taylor Trio
  • 1959: One for Fun
  • 1959: Billy Taylor with Four Flutes
  • 1959: Taylor Made Jazz
  • 1960: Uptown
  • 1960: Warming Up!
  • 1961: Interlude
  • 1961: Kwamina
  • 1962: Impromptu
  • 1963: Right Here, Right Now!
  • 1965: Midnight Piano
  • 1968: I Wish I Knew How It Would Feel to Be Free
  • 1969: Sleeping Bee
  • 1970: Ok Billy
  • 1977: Jazz Live
  • 1977: Live at Storyville
  • 1981: WJoe Kennedy Where've You Been
  • 1985: You Tempt Me
  • 1988: White Nights And Jazz in Leningrád
  • 1988: Solo
  • 1989: Billy Taylor and the Jazzmobile All Stars
  • 1991: White Nights and Jazz in Leningrad
  • 1992: Dr. T with Gerry Mulligan
  • 1993: Live at MCG with Gerry Mulligan, Carl Allen, Chip Jackson
  • 1993: It's a Matter of Pride
  • 1995: Homage (GRP)
  • 1997: The Music Keeps Us Young
  • 1999: Ten Fingers – One Voice
  • 1999: Taylor Made at the Kennedy Center with Dee Dee Bridgewater
  • 2001: Urban Griot
  • 2002: Live at AJE New York

Díjak

  • 2004: Grammy-díj
  • 1988: National Education Association (NEA)
  • 1992: National Medal of Arts
  • Emmy-díjak, számos tiszteletbeli doktori cím

Jegyzetek

  1. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b BnF-források (francia nyelven)
  4. Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians
  5. http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2010/12/29/AR2010122904818.html
  6. Phoenix Park Hotel, hotel, Washington: "The Commodore"

Források

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Harry Carney című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kembali kehalaman sebelumnya