Burmeister-disznódelfin

Burmeister-disznódelfin
	A faj mérete az emberhez viszonyítva
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Cetancodontamorpha;
Alrend:	Whippomorpha;
Csoport:	Cetaceomorpha;
Alrendág:	Cetek (Cetacea);
Részalrend:	Fogascetek (Odontoceti);
Csoport:	Delphinida;
Öregcsalád:	Delphinoidea;
Család:	Disznódelfinfélék (Phocoenidae);
Nem:	Phocoena; G. Cuvier, 1816
Faj:	P. spinipinnis;
Tudományos név
	Phocoena spinipinnis; Burmeister, 1865
Szinonimák
	Phocoena philippii Perez Canto in Philippi, 1896;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Burmeister-disznódelfin témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Burmeister-disznódelfin témájú kategóriát.

A Burmeister-disznódelfin vagy Burmeister-delfin (Phocoena spinipinnis) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznódelfinfélék (Phocoenidae) családjába tartozó faj.

Nevét Hermann Burmeister német zoológus tiszteletére kapta, aki a fajt 1865-ben felfedezte, illetve elsőként leírta.

Előfordulása

Elterjedési területe a Tűzföldtől (Dél-Amerika déli csücske) Peru északi részéig (a csendes-óceáni oldalon) és Brazília déli részéig (az atlanti-óceáni oldalon) tart. Eloszlása valószínűleg nem összefüggő, bár nincs elegendő adat ennek bizonyítására. Úgy vélik, hogy a csendes-óceáni partok mentén gyakoribb, mint az atlanti partoknál, és előfordul a Falkland-szigetek körül is. A hideg, sekély vizeket kedveli a folyótorkolatok és a partok közelében. Évszakos vándorlásáról kevés az adat.

Megjelenése

Testhossza 1,4-2 méter, tömege körülbelül 40-70 kilogramm. A leggyakoribb kis termetű cetfaj Dél-Amerika déli része körül, de mivel nagyon félénk és nehéz észrevenni, nem nagyon ismert. Apró termete és testének hátulsó harmadán található, hátrafelé mutató hátúszója alapján különböztethető meg más fajoktól. A csendes-óceáni partok mentén számos más kis termetű cetfajjal él közös területen, leginkább a chilei delfinnel téveszthető össze, de annak hátúszója lekerekített, és csaknem háta közepén helyezkedik el. Az atlanti-óceáni partok mentén élő állatok nagyobbak lehetnek, de erről még nincs elegendő adat. Pusztulásuk után néhány órával teljesen feketévé válnak.

Életmódja

Alig fodrozza a vizet, ha a felszínre jön, mozgása darabos. A disznódelfinek többségéhez hasonlóan ritkán (vagy sohasem) ugrik. A kis számú megfigyelés szerint nagyon félénk állat. Egyes leírások szerint a csoportok szétszóródnak, ha megriadnak vagy ha csónak közelít, majd később újra egyesülnek. Átlagos csoportmérete 1-8 példányból áll, de Perunál megfigyeltek már 70 egyedet is együtt. Úgy vélik, sötétedés után nagyon megközelíti a partokat. Tápláléka halakból, különféle fejlábúakból és világító krillekből vagy egyéb rákokból áll.