A budapesti tudományegyetemen jogot végzett. 1909-től fővárosi államrendőrségi fogalmazó, majd 1917 és 1918 között az Országos Közélelmezési Hivatal nyomozóosztályának előadója volt. Az őszirózsás forradalmat követően Budapest rendőrkapitánya volt 1918. október 31-étől1919. március 21-éig. 1919. február 21-én ő tartóztatta le Kun Bélát és társait, ezért a Tanácsköztársaság kezdetén – március 21-étől május 16-áig – fogságban tartották. A Peidl-kormány idején ismét Budapest rendőrfőkapitánya lett, mindössze 4 napra (augusztus 3–6.), de Friedrich István hatalomátvétele után távozni kényszerült posztjáról.
Ezt követően egy magánvállalatnál dolgozott, mint könyvelő. 1930-ban a szegedi egyetemen jogi doktorátust szerzett és 1931-ben ügyvédi irodát nyitott Budapesten.
1934 és 1939 között a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt.
1944 őszén a nyilasok letartóztatták, Sopronkőhidán, majd Mauthausenben raboskodott. Hazatérte után ügyvéd lett. 1951-ben a kommunista hatalom kitelepítette Bodrogkeresztúrra, 1953-ban tért vissza Budapestre, ahol 1969. július 9-én hunyt el.
Labdarúgás
Mielőtt a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) megindította volna a nemzetek közötti mérkőzéseket, több alkalmi mérkőzést játszott a magyar válogatott. Először nem volt szövetségi kapitány, még válogató bizottság sem, a kiküldöttek tanácsa állította össze a csapatot. A rendszeres nemzetközi mérkőzéseknél már nehézkesnek bizonyult a szavazás, mert nem a legjobbakat hozta össze a csapatba. A bizottsági válogatók mellé kapitányt választottak, aki intézte a kijelölt csapat sorsát. Tárgyilagosság hiányában a válogató bizottság megszűnt, ezért a legjobbnak tartott szakemberre bízták a válogatást, ő lett a szövetségi kapitány. A szövetségen belüli – hatalmi – irányvonalaknak köszönhetően egy-egy vereség után a válogató bizottság vissza-visszatért. Minder Frigyes a válogató bizottság elnöke. A kettősség a kapitányságban már ekkor megszűnt, de az akadályok nem. Tovább tartottak a jelszavak is és zavarták, befolyásolták a kapitányt is. Ezért érték a szép sikerek mellett, nagy vereségek is válogatottunkat.
Dietz Károly 1934 októbere és 1939 júniusa között irányította a válogatottat. Munkássága sikerére jellemző, hogy a kapitányi örökranglistán eredményesség tekintetében csak hárman előzik meg: Sebes Gusztáv, dr. Mezey György és Baróti Lajos. 41 mérkőzésen vezette a válogatottat, amelynek mérlege: 19 győzelem, 9 döntetlen és 13 vereség; 82 rúgott és 47 kapott gól volt. Edzőségének utolsó éveiben a profi csapatok hanyatlása meglátszott a kudarcsorozaton, ami a kormánynak ürügyül szolgált a kormánybiztos kiküldésére.
A legnagyobb sikerét és egyben kudarcát is az 1938-as franciaországi világbajnokság hozta. A döntőig 13-1-es gólkülönbséggel jutott el a csapat, az elődöntőben, a svéd válogatottat 5-1-re múlta felül, melynek szövetségi kapitánya, Nagy József volt. A döntőben a világbajnoki címvédő olasz válogatott volt az ellenfél. Dietz Károly az elődöntőhöz képest négy helyen változtatott a csapat összeállításán, mely hozzájárulhatott, hogy az addig magabiztosan játszó csapat 4-2-es vereséget szenvedett és ezüstérmes lett.
Sándor László–Dietz Károly: A nyomozás alapelvei; Pátria, Bp., 1918 (A Magyar Királyi Belügyminisztérium felügyelete alatt álló rendőrségi szaktanfolyamok kiadványai)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
