Pályafutását formula autózással kezdte. 2000-ben debütált a Formula Renault Argentina sorozatban, amit rögtön meg is nyert, 2002-ben még mindig Formula Renault-val versenyzett, ebben az évben a Formula Renault 2.0 Italy Winter Series-t nyerte meg valamint versenyzett a Formula Renault 2.0 Germany-ben is, amit az év végi összetett tabella harmadik helyén zárt. 2003-ban teljes szezont futott Formula Renault 2.0 Eurocup-ban itt megint bajnoki címet nyert. ezzel párhuzamosan pedig a Formula Renault 2.0 Italy szériában is indult, itt végül ezüstérmes lett. 2008-ban megnyerte a Master de Pilotos de la República Argentina gokart eseményt is – ezt a sikerét megismételte 2013-ban is. 2010-ben úgy zárta harmadik helyen a Formula Renault 3.5-es szériát Mihail Aljosin és Daniel Ricciardo mögött hogy a monacói valamint a hungaroringi hétvégét is kihagyta, a szezon során 6 győzelmet aratott, valamint kétszer másodikként is felállhatott a dobogóra. 2011-re visszatért a tengeren túlra, az IndyCar Series nevelőszériájában, az Indy Lights-ban szerepelt két esztendőn keresztül, mindkétszer második lett a pontversenyben, első szezonjában három győzelmet és két második helyet gyűjtött, de Josef Newgarden legyőzéséhez ez nem volt elegendő, 2012-ben pedig a francia Tristan Vautier mögött végzett ezüstérmesként mindössze 9 ponttal lemaradva, ismét három győzelmet aratott, egy alkalommal második míg további öt alkalommal pedig harmadikként ünnepelhetett a dobogón.
Áttérése a túraautózásra
2013-ban kisebb szériákban versenyzett, 2014-ben pedig hazatért és a Súper TC 2000 túraautóbajnokságban szerepelt a Toyota Team Argentina színeiben, itt egészen 2017-ig versenyzett.
WTCC
Közben 2016-ban megnyerte a Turismo Carretera Invitados-t valamint a Campos Racing színeiben John Filippi csapattársaként megejtette a debütálását a WTCC-ben is a hazai nagydíján Termasban. Az időmérőn elsőre egy bravúros ötödik helyett ért el a mezőny legrégebbi technikájával, egy Chevrolet Cruze-zal.
Filippi távozása után a Campos Racing teljes szezonos versenyzője lett 2017-re és a Chevroletvel bravúros eredményeket ért el, rögtön a marrákesi szezonnyitó versenyt megnyerte, ezután is stabilan gyűjtögette a pontokat, esetenként dobogó közeli helyezéseket, legközelebb pedig júliusban, pont a hazai versenyén Argentínában állhatott ismét dobogóra, a nyitófutamon végzett a harmadik pozícióban, a következő versenyhétvégén Kínában megszerezte szezonbeli második győzelmét, szintén a hétvége fordított rajtrácsos első versenyén, a második futamon pedig épphogy lemaradt a dobogóról, a negyedik lett.
Időközben a gyári Honda versenyzője Tiago Monteiro súlyos tesztbalesetet szenvedett, ami után hosszas felépülés várt rá, a kínai hétvégére a csapat még korábbi versenyzőjét Gabriele Tarquinit kérte fel a portugál helyettesítésére, azonban a japán fordulóra a veterán olasz már nem tudta vállalni egyéb elfoglaltságai miatt a részvételt, így másik versenyzőt kellett keresnie a csapatnak. aki segíteni tudja Michelisz Norbertet a bajnoki címért való küzdelemben, a döntés pedig a bombaformában lévő Guerriere esett.[2] Motegiben rögtön segíteni tudta magyar csapattársát, ugyanis nagy küzdelemben pontot rabolt riválisától, a Volvo svéd versenyzőjétől, Thed Björktől akit egy kiélezett csatában múlta felül, amely során többször is ütközött a két autó, végül Guerrieri a harmadik, Björk pedig a negyedik helyen végzett.[3] Makaóban ugyan nem állhatott dobogóra, azonban megint fontos pontokat rabolt a Volvo versenyzőjétől Nicky Catsburgtól, akinek így érdembeli esélyei elúsztak a világbajnoki küzdelemben, a második futamon pedig ismét Björk előtt tudott végezni a negyedik pozícióban. A szezonzárón, Katarban egy műszaki hiba miatt gyakorlatilag az időmérőn elúsztak a Honda és Michelisz VB győzelemről szőtt álmai, Guerrieri azonban megszerezte az pole-pozíciót, és a szezonzáró versenyt is megnyerte.
2018-ra a TCR nemzetközi sorozat és a Túraautó-világbajnokság összeolvadt, Guerrieri pedig az ALL-INKL.com Münnich Motorsport csapatához szerződött ahol szintén egy Hondával versenyez, csapattársai 2018-ban Yann Ehrlacher valamint James Thompson voltak – a britet a szezon közepén Timo Scheider váltotta. Az évad első felében az autó hullámzó teljesítményt mutatott be, a Nordschleifén rendezett hétvége második versenyén állhatott először dobogóra a szezonban, első helyen végzett, ezután ismét hullámzó teljesítmény következett, a szezon utolsó hétvégéjén Makaóban nyert még egyszer a szezonban és ezzel váratlanul felugrott a tabella harmadik helyére, amire a hétvége előtt nem sok esély volt, azonban a riválisai az utolsó hétvégéken sok pontot veszítettek. Az év során debütált az Nemzetközi GT Open sorozatban is a monzai hétvégén, egy Honda NSX-et vezetett.[4]
2019-re is maradt René Münnich csapatánál, a szabályváltozások következtében azonban csak egy csapattársa lehetett ettől a szezontól fogva, aki nem más lett mint barátja Néstor Girolami.[5] Erősen kezdték az évadot Guerrieri a szezonnyitót nyerte meg, Girolami pedig a második hétvégén a Hungaroringen nyerte meg az első két futamot. Noha a mezőny nagyon szoros egyértelműnek tűnt hogy a két argentín lesz a világkupa serleg győzelméért harcban, azonban a harmadik hétvégétől kezdve a csapat teljesítménye valamelyest visszaesett, Guerrieri stabilan gyűjtötte a pontokat, Zandvoortban megszerezte második futamgyőzelmét is az idényben, a Nordschleifén is szerzett egy második és ezzel a tabellán is megszilárdította előnyét – eközben csapattársa teljesítménye visszaesett és az esélyei egyre inkább csökkentek a világkupa győzelemre. A nyár utolsó hétvégéjétől, Portugáliától kezdve azonban már egyértelműen szenvedni kezdtek a Hondák, az első versenyen Guerrieri a 24. lett, a másodikon ugyan felállhatott a dobogóra, a hétvége záróversenye azonban már az első körben véget ért számára, mert ütközött a Hyundai versenyzőjével Nick Catsburggal, az esetben az argentínt találták vétkesnek és meg is büntették a következő, ningpói hétvégére.[6]Michelisz Norbert valamint a bombaformába lendülő Lynk & Co-s Yvan Muller ekkorra teljesen ledolgozták tetemes hátrányukat az argentínnal szemben, előbbi versenyző pedig át is vette a vezetést. Guerrieri balszerencséje a kínai helyszínen is folytatódott. az első versenyen csupán a tizenkilencedik lett miután a rajtrácson a tűzoltó berendezés meghibásodása miatt csak a boxutcából indulhatott a mezőny után,[7] a második és a harmadik versenyen pedig nem ért célba.
Eredményei
Teljes Nemzetközi Formula–3000-es eredménysorozata
.jpg)
