Frank Patrick Herbert (Tacoma, Washington, 1920. október 8. – Madison, Wisconsin, 1986. február 11.) sokoldalú amerikai sci-fi-író, akinek érdeklődése és tudása számtalan területet érintett és ez regényein is megmutatkozik. Fő műve, A Dűne összetett és sokrétű mű. Ezt a regényét több tucat nyelvre lefordították, és közel 20 millió példányt adtak el belőle.[2] Elnyerte a Hugo- és a Nebula-díjat is.
Élete
Korai évek
Herbert Washington államban nőtt fel. Apja idősebb Frank Patrick Herbert, anyja Eileen McCarthy Herbert. Alkoholproblémával küzdő munkásosztálybeli család volt.[3] Így az ifjabb Herbert gyerekkorában ideje nagy részét magára hagyva, könyvek olvasásával töltötte és – fia, Brian elmondása szerint – már nyolcéves korában elhatározta, hogy ő is könyveket fog írni. Sokat költöztek egyik helyről a másikra, szülei egyik vállalkozásból a másikba fogtak. Ezt a gyökértelen életmódot felnőtt korában Herbert is átvette, és évekig utazott családjával városról városra jobb lehetőségeket keresve. Kíváncsi természete volt, és a választ keresve olvasta a könyveket, amelyekhez hozzájutott. Tizenkét éves korára elolvasta Shakespeare műveit. Imádta Rover Boys kalandjait, H. G. Wells, Jules Verne és Edgar Rice Burroughssci-fi regényeit. Korán kitűnt életkorát meghazudtoló komolyságával és lexikális tudásával. Gyermekkorában katolikus neveltetést kapott, de felnőtt korában inkább a zen buddhizmust fogadta el.[4]
1938-ban fejezte be középiskolai tanulmányait a Salem High Schoolban,[5] 1939-ben – hazudva koráról – újságírói munkát kapott a Glendale Starnál.[6] A második világháborúban fotósként dolgozott, majd utána a Oregon Journal folyóiratnál. 1941-ben összeházasodott a tizenéves Flora Parkinsonnal, született egy lányuk, Penny. 1945-ben elváltak. 1946-ban a Washingtoni Egyetemre járt, ahol megismerkedett Beverly Ann Stuart Forbesszal, aki szintén kreatív írást (creative writing) tanult, amely a nem szakírás elsajátítását jelenti kezdők számára. Az osztályból csak ők ketten publikáltak már hallgatóként újságnál. Frank Herbert két ponyvatörténetet adott el két magazinnak, míg Beverly Ann Stuart egy romantikus történettel jelent meg a Modern Romance magazin hasábjain. 1946. június 20-án összeházasodnak Seattle-ben (Washington állam). Két gyermekük született, Brian 1947-ben, Bruce 1951-ben. Brian Herbert elmondása szerint szigorú és fegyelmet követelő szülő volt, nehezen boldogult az apaszereppel, sok esetben volt türelmetlen és goromba. Nem volt érzéke a pénzügyekhez, egész életében problémái voltak az adóhatósággal az elhanyagolt befizetések és adózási papírmunkák miatt.
1947-ben abbahagyta az egyetemet, nem is diplomázott le. Bevallása szerint a tanulás érdekelte és nem a vizsgák, habár feltételezhetően közrejátszottak anyagi nehézségek is. Még abban az évben a Tacoma Timesnál kezdett dolgozni.[5]
Frank Herbert első sci-fi történetét 1951-ben adta el a Startling Storiesnak, „Looking for Something” (Keresni valamit) címmel. Az 1950-es és 1960-as években néha választási beszédeket is írt republikánus kongresszusi jelölteknek. Habár ezen jelöltek mindegyike veszített a megmérettetésen, de Herbert jó kapcsolatot épített ki velük, és tapasztalatot szerzett a szövevényes politikáról. [7]
Az írói karrier kezdete
Saját történetek írása mellett újságoknál dolgozott, többek között a Seattle Starnak, az Oregon Statesmannek és a San Francisco Examiner's kaliforniai életmód magazinnak. 1955-ben írta meg a Tengeri sárkány könyvét, amit a szakma jól fogadott, de nem lett túl sikeres az eladott példányszám tekintetében. A regény egy jövőbeli olajválságtól sújtott Földön egy tengeralattjáró kalandjairól szól. A könyvben vázolta föl ötletét, miszerint ostobaság a víznél könnyebb olajat fém tankerekkel szállítani, amikor praktikusabb lenne hosszú „gumi sárkánykígyók”-ban tárolni és azokat vontatni. 1958-ban a British Dunlop cég Herbert ötlete alapján elkészített egy ilyen eszközt és „Dracone” néven értékesíteni kezdte.[8]Arthur C. Clarke és Fritz Leiber tanácsolta, hogy védje le ötletét, de a jog kínálta reagálási időn már túl voltak.
1958-ban egy értekezést írt az amerikai mezőgazdasági minisztérium (United States Department of Agriculture) egyik kutatásával kapcsolatban, – miszerint az oregoni Florence-ban a vándorló homokdűnék megállíthatók füvesítéssel – „Megállították a futóhomokot”[9] címmel. A vándorló homokdűnéket megfigyelve vázolja fel azon teóriáját, hogy a homokdűnék mozgása a folyadékhoz hasonlatos, csak lassabban megy végbe. Az írást azonban nem közölte a Francisco Sunday Examiner és a Chronicle’s California Living sem.[1]
A Dűne születése
1959-ben kezdte el az anyaggyűjtést A Dűne regényhez. Köszönhetően odaadó feleségének, aki rajongva szerette, és munkát vállalt mint reklámszövegíró, a család keresetéről gondoskodva, teljes figyelmét a születendő műnek szentelhette ezekben az években. Hat évnyi kutatómunka és éjszakába nyúló írás után készült el élete fő műve, ami jóval hosszabb idő, mint az átlagos kereskedelmi regények esetén szokásos volt. A Dűne egy összetett, szociológiai, ökológiai, vallási és filozófiai kérdéseket feszegető sci-fi regény lett, gazdag kulturális tartalommal. A mű megírásánál számos korábbi ismeretét beleszőtte ősi mítoszokról, keleti vallásokról, történelemről és saját életéből is. A terjedelmes mű két részre tagolódott, a „Dune World”-re (1963) és a „Prophet of Dune”-re (1965), és ritkaság volt, hogy egy sci-fi regény meghaladja az 500 oldalt.[10] A hatévnyi erőfeszítés ellenére a kéziratot 23 kiadó utasította vissza.[11] A visszautasítás okaként különböző érveket hoztak fel. Egyik kiadó úgy vélte, hogy a több száz oldalt nehéz átlátni, amíg a másik fárasztónak vélte a párbeszédeket, végül volt olyan is, aki látta benne a siker lehetőségét, de nem mert kockáztatni és visszautasítását így kezdte: „Talán az évtized hibáját követjük el…”.[10] Habár a könyvkiadók ódzkodtak, a „Dune World”-öt John W. CampbellAnalog magazinja közölte le három részben[12] (1963 december – 1964 február), amely magazin korábban a Tengeri sárkányt is publikálta folytatásos sorozatként.[13]. Később folytatták és a Prophet of Dune-t öt részben jelent meg a magazinban (1965 január – május), amelyet Sterling E. Lanier, a Chilton könyvkiadó egyik szerkesztője is olvasott. Lanier felajánlotta, hogy kiadnák a művet egyben, így végül a Chilton Books megvette a Dűnét 7500 dollárért és a jövőbeli eladási részesedésért. A könyv megjelenése előtt Herbert még átírta a művet.[5] A Chilton könyvkiadónak – amely leginkább autószerelési kézikönyvek kiadásáról volt ismert – a szakkönyveiknek köszönhetően megszokott rutin volt a vaskos könyvek kiadása.[11] A megjelenés után a szakmai siker elsöprő volt. A könyv elnyerte a Nebula-díjat a legjobb regény kategóriában és megosztva Roger Zelaznyvel a Hugo-díjat is.[14] Az olvasóközönség érdeklődése már nem volt ilyen lehengerlő elsőre, de idővel kultikus művé vált. Habár 1968-ra már 20 000 dollár bevétele volt a regényből, de ez kevés volt ahhoz, hogy főállású regényíró legyen, azonban a siker lehetőségeket biztosított számára. Ekkor többek között dolgozik a Seattle Post-Intelligencer'snek (1969–1972), emellett előadó a Washingtoni Egyetemen (1970–1972), és ökológiai konzultáns Vietnám és Pakisztán számára (1972).
További művek
Habár a fő műve, a Dűne kidolgozása és megírása hat évig tartott, de ez idő alatt Frank Herbert más műveken is dolgozott. A Dűne sikere miatti érdeklődési hullámnak köszönhetően több regényét is publikálhatta. 1965-ben az Amazing magazin leközölte a „A zöld agy (The Green Brain)” és a Galaxy magazinban a „Destination: Void” írását. Ez utóbbit később folytatás is követte Bill Ransommal közösen megírt „Pandóra trilógia” formájában (1979-88). A következő évben, 1966-ban a „The Eyes of Heisenberg” jelenik meg a Galaxy magazinban, amit néhány hónap múlva kiadnak könyvként is. 1967-ben a „Halandók és halhatatlanok (The Heaven Makers)” és a „The Santaroga Barrier” jelenik meg az Amazing magazinban. Közben novelláit is folyamatosan közlik le a különböző sci-fi magazinokban.
Annak ellenére, hogy Herbert ismertségét a Dűne regény ciklusnak köszönheti, nem ragad le a témánál és műveinek zöme nem a Dűne világában játszódik. Sokoldalúsága megmutatkozik abban, hogy írásai feldolgozzák a sci-fi változatos világának több típusát, sőt van amely művében el is tér a műfajtól („Lélekvadász”). Közös vonás írásai zömében leginkább a társadalmi és szociológiai hatás és interakciók sajátosságainak bemutatása.
Karrierje csúcsa és a nehéz évek
1972-ben felmondott az újságnál, hogy főállásban író legyen. Az 1970-es és 1980-as években szakmailag termékeny időszakot élt, számtalan regényt írt, számos egyéb regény mellett folytatta a Dűne-regényciklust is. A Dűne gyermekei volt az első sci-fi regény, amely a New York Timesbestsellerlistájára került. Ezen időszakban hol Mauin lévő házában (Hawaii), hol pedig a Washington állambeli Olympic-félszigeten lévő farmján élt, ahol számos alternatív energiagazdálkodási módszerrel kísérletezett. 1974-ben a boldog éveket problémák árnyékolták be. Feleségét, Beverly Ann Stuartot rákbetegség miatt operálni kellett. Habár az operáció után még tíz évet töltöttek együtt, de felesége egészsége megrendült a sugárkezelések miatt. 1984. február 7-én, 38 év együttlét után Beverly Ann elhunyt szívbetegségben (ebben ez évben jelent meg a A Dűne eretnekei című regény). Felesége halála után 1985-ben Herbert feleségül vette a nála jóval fiatalabb Theresa Shacklefordot (A Dűne Káptalanház publikációja ez évben történt).
Frank Herbertnél hasnyálmirigy- és májrákot fedeztek fel, és a feltáró műtét következtében fellépő tüdőembóliában hunyt el 1986. február 11-én a wisconsini kórházban.[15]
Művei
Frank Herbert karrierjét a Dűne regénnyel alapozta meg, amelyből végül is hat könyvet írt meg, de a ciklust lezárni halála előtt nem sikerült. Több sikeres sci-fi regényt írt, sokoldalú író volt. Kezdeti ismertségét megalapozta, hogy az első regényeit a könyv megjelenés előtt tudományos fantasztikus magazinokban publikálta folytatásos sorozatként. Ezt a gyakorlatot regényei zöménél később is megtartotta, illetve novellái is ilyen tematikus folyóiratokban jelentek meg a könyvkiadás előtt.
Analog magazin Dune World 1963. december–1964. február The Prophet of Dune (további két szekcióra tagolódott és öt számban jelent meg havonta) 1965. január–május.
Astounding magazin You Take the High Road 1968. május Missing Link 1959. február Operation Haystack 1959. május Fantastic magazin The Priests of Psi 1960. február
G.P. Putnam's Sons, 1972
Hellstorm’s Hive
Galaxy magazin 1972. november – 1973. március
Doubleday, 1973
Egyéb cím: Project 40 Apollo-díjat nyert 1978-ban, mint abban az évben Franciaországban megjelent legjobb sci-fi.[17]
↑A fennmarad antikvár példányoknál meglehetősen nehéz megállapítani, melyik volt az első kiadás. Ugyanis a Chilton kiadó (és esetenként más is) éveken keresztül kiadott Dűne könyveket "first edition" jelzéssel látta el és nem minden esetben jelezte utalással, hogy hányadik utánnyomás (printing) az adott könyv. Mintegy 5 "first edition" jelzéssel ellátott utánnyomásról van feljegyzés szakmai körökben, amelyek nagyjából 2 évente jelentek meg.
↑Fülszöveg részlet (angolul): "Frank Herbert...tells us about the real future that is NOW and tells us why the machines are not taking over....Guidelines for using the computer to save time, effort, and money in dozens of ways."
