Jak–9

	Jak–9
	A Jak–9U (Jak–9UM) repülőképes másolata, Reno, USA
Funkció	vadászrepülőgép
Gyártó	Jakovlev
Tervező	Alekszandr Szergejevics Jakovlev
Sorozatgyártás	1942-1948
Gyártási darabszám	16 769
Fő üzemeltetők	Szovjetunió
Személyzet	1 fő
Első felszállás	1942 nyara
Szolgálatba állítás	1942 október
Hatótávolság	848 km
	Háromnézeti rajz
	A Wikimédia Commons tartalmaz Jak–9 témájú médiaállományokat.

A Jak–9 (oroszul Як–9) szovjet együléses vadászrepülőgép volt a második világháborúban. A Jakovlev-tervezőirodában a háborús időszakban kifejlesztett repülőgépek közül a Jak–9-est gyártották a legnagyobb példányszámban. Bemutatkozására a sztálingrádi csatában került sor. A típust könnyű kezelhetőség és jó teljesítménymutatók jellemezték. Magyarországon 1949-ben rendszeresítették a Jak–9P változatot Vércse néven (52 db-ot).

Története

A típus a sikeres Jak–7 továbbfejlesztése volt, melynek során hasznosították elődje harci bevetéseinek tapasztalatait. A dúralumínium szélesebb körű alkalmazása könnyebb szerkezetet eredményezett, ami azonban egy sor alapvető változtatást hozott a tervben. A Jak–9-et kétféle szárnnyal, öt különböző motorral, hat különböző üzemanyagtartállyal és hétféle fegyverzettel gyártották.

1942-től 1948-ig 16 769 db Jak–9-et gyártottak. Sorozatgyártását három repülőgépgyár, a 153. sz., a 166. sz. és a 82. sz. repülőgépgyárak végezték. 1949-ben a Szovjetunió néhány szövetséges országnak otthon feleslegessé vált Klimov VK–107 motorral felszerelt Jak–9P (VK–107) változatot szállított, hogy újjá tudják szervezni légierejüket, amit szükségessé tett a berlini válság és a nyugati szövetségesek berlini légihídja okán felvetődött újabb konfrontáció.

A típus nagy hibája a motor kenésének nem megfelelő kialakítása volt. Amennyiben a repülőgép kb. három órát állt, indításkor nem volt kenése hosszú másodpercekig. A légi üzemeltetési utasítás szerint ilyenkor kézzel át kellett forgatni a légcsavart indítás előtt. Ennek ellenére a motor hajlamos volt a leállásra, mert az üzemanyag-adagoló rendszer eltömődhetett (pl. olajszűrő). A háború végétől a szovjet tulajdonban maradt példányokat már nem javították.

Magyarországon 1949-ben rendszeresítették. A szakemberhiány miatt a légierőnél az egykori Magyar Királyi Honvéd Légierő pilótái közül is többet átképeztek a típusra. Az 1950-es évek elején a politikailag megbízhatatlannak minősített pilótákat azonban – a gép műszaki hiányosságaiból eredő meghibásodások ürügyén – koncepciós perek során távolították el. Közülük többeket kivégeztek, vagy bebörtönöztek.^[1]

Típusváltozatok

Jak–9: Az első sorozatgyártású változat, Klimov M–105PF motorral felszerelve. Fegyverzetét 1 db, a légcsavartengelyen keresztül tüzelő 20 mm SVAK gépágyú, továbbá 1 db, a törzs orr részének bal oldalába beépített 12,7 mm-es, szinkronizált UBSZ géppuska alkotta.
Jak–9 (M–106): Klimov M–106–1S típusú motorral szerelt változat. A motor megbízhatatlansága miatt ez az altípus sosem került sorozatgyártásra.
Jak–9T: Harckocsivadász változat, amely egy 20 mm-es belövőgéppuskával és egy Nugyelman–Szuranov-féle 37 mm-es NSZ–37 ágyúval volt felfegyverezve. A 37 mm-es gépágyú nagyon nagy viszzalökő erő is volt így a gép szétesésének megakadályozása érdekében 350 k/ph felett tilos volt vele tüzelni. A pilótakabin 40 cm-rel hátrébb került a nehéz orr-rész miatt. Az ágyú lövedéke akár a 48 mm-es páncélzatot is képes volt átütni. Története során azonban nemcsak harckocsik, hanem a Fekete-tengeren tartózkodó német hadihajók ellen is hatásosan vetették be.
Jak–9TK: A Jak–9T altípus megnövelt tűzerejű változata, amelyben az NSZ–37-et a 45 mm-es NSZ–45 gépágyú váltotta, valamint a 20 mm-es belövőgéppuskát 23 mm-esre cserélték. A típus csak prototípusként létezett.
Jak–9D: Megnövelt hatótávolságú változat. Üzemanyagtartálya 650 literes, hatótávolsága 1360 km volt. 20 mm-es gépágyúkat használt. 3028 darab hagyta el a szerelő sorokat a 2. világháborúban.
Jak–9TD: Megnövelt hatótávolságú vadászbombázó változat. Fegyverzetét NSZ–37-es ágyú, valamint a szárnyfelek alatt elhelyezett összesen 4 db 50 kg-os bomba alkotta.
Jak–9B: Vadászbombázó változat a Jak–9D típusból kifejlesztve. 1944-ben repült először, a típusnál a pilótaülés mögött 4 db függőleges csövet építettek be. A csövek mindegyikében 1-1 100 kg-os bomba volt elhelyezve. A bombákat egyenként lehetett a földi célpontok fölé repülve kioldani. Pontosság és hatékonyság jellemezte a típust.
Jak–9M: A Jak–9D altípus 40 cm-rel hátratolt pilótafülkével (hasonlóan mint a Jak–9T altípusnál).
Jak–9M PVO: A Szovjet Honi Légvédelem (Protyivo-vozdusnaja Oborona, PVO) számára kifejlesztett altípus Klimov VK–105PF2 motorral, rádiós és navigációs felszereléssel, valamint keresőfénnyel az éjszakai bevetésekhez.
Jak–9DD – Nagy hatótávolságú kísérő vadász változat. Üzemanyagtartálya 880 literes, hatótávolsága 2200 km volt.
Jak–9R: Felderítő változat.
Jak–9S: Gyenge fegyverzete miatt csak prototípusként létezett. Klimov VK–105PF motorral, új légcsavarral. Fegyverzetét 1 db 23 mm-es NSZ–23 ágyú, valamint 2 db 20 mm-es Berezin B–20 ágyú alkotta.
Jak–9U: Klimov M–105PF típusú, erősebb motorral és 20 mm-es SVAK gépágyúval szerelt változat. A nagyobb motorméret miatt a pilótafülkét hátrébb helyezték és az olajhűtő az orrból a szárnyba került. Kiváló manőverezőképesség és 713 km/h óra csúcssebesség jellemezte. Minden paraméterében méltó ellenfele volt az amerikai P–51 Mustang vadászoknak.
Jak–9U (VK–107): A Jak–9U alaptípus Klimov VK–107 típusú motorral szerelt változata.
Jak–9UV: 2 üléses gyakorló-kiképző változat. Nem gyártották sorozatban.
Jak–9UT: A Jak–9U (VK–107) típus megnövelt tűzerejű változata 37 mm-es N–37 ágyúval és 2 db 20 mm Berezin B–20 gépágyúval szerelve.
Jak–9P: 1946-ban bemutatott változat. A Jak–9U altípus modernizált műszerezettséggel felszerelt változata volt, már teljesen fémből készült szárnyakkal. A Jak–9P típus csak prototípusként létezett a gyenge fegyverzete (1 db 20 mm-es SVAK gépágyú) miatt.
Jak–9P (VK–107): Klimov VK–107 típusú motorral és 2 db 20 mm-es SVAK gépágyúval szerelt változat.
Jak–9PD: Klimov M–105PD, később Klimov M–106PV motorral szerelt nagymagassági elfogóvadász. A német Junkers Ju 86R felderítőgépek elfogására tervezett típus. Fegyverzetét 1 db 20 mm-es SVAK gépágyú alkotta a gép súlyának csökkentése érdekében.
Jak–9V: Kétszemélyes gyakorló-kiképző vadászgép a Jak–9T-ből, illetve Jak–9M-ből lett kialakítva. Klimov VK–105PF2 motorral és 1 db SVAK gépágyúval motortengelyben. Próbáira 1945 április 10–17. között került sor. A Jak–9V 1945. augusztusától 1947 augusztusáig volt sorozatgyártásban. Összesen 793 darab készült, ebből 456 újként, 337-et Jak–9M-ből építettek át.

Az 1990-es évek elején a Jakovlev cég kis sorozatban elkezdte a Jak–9 és Jak–3 modellek gyártását eredeti második világháborús felszereléssel és Allison V–1710 motorral.

Műszaki adatok

Adatok
Első felszállás:	1942
Hadrendbe állítás:	1942 október
Legyártott darabszám:	16 769
Gyártó:	A. S. Jakovlev tervezőirodája
Jellemzői
Személyzet:	1 fő (gyakorló-oktató változatnál 2 fő)
Legnagyobb sebesség földközelben:	520-??? km/h (típustól függően)
Legnagyobb sebesség:	599–713 km/h (típustól függően)
Gyakorlati csúcsmagasság:	11 100-13 500 m (típustól függően)
Emelkedési sebesség:	820-??? m/perc (típustól függően)
Hatótávolság:	840–2200 km (típustól függően)
Méretek
Hossz:	8,54-8,7 m (típustól függően)
Magasság:	3,0 m
Fesztávolság:	9,74 m
Szárnyfelület:	17,15 m²
Tömeg
Üres tömeg:	2277–2750 kg (típustól függően)
Felszálló tömeg:	2873–3200 kg (típustól függően)
Hajtómű
Motorok:	1 db 12 hengeres Klimov VK-105; Klimov VK-107,Klimov M-106 és ezen modellek altípusai (típustól függően)
Teljesítmény:	1180-1650 LE (motortípustól függően)
Fegyverzet:	Típustól függően 20 mm-es SVAK 100 lőszerrel; 2 db 12,7 mm-es BSZ 250-250 lőszerrel; 4 db 50 kg-os bomba; 4 db 100 kg-os bomba; légcsavaragyon keresztül tüzelő 37 mm-es NSZ-P37 gépágyú, 32 lőszerrel; 45 mm-es gépágyú; néhány repülőgépen a légcsavaragyon keresztül tüzelő 12,7 mm-es BS.
Lőszer:	gépágyú 90-170 db (típustól függően)
	géppuska 200-250 db (típustól függően)

Üzemeltető országok

Albánia
Bulgária
Kína
Franciaország
Magyarország: 52 darab Jak–9P repülőgépet rendszeresítettek „Vércse” néven, 1949 őszétől a Kecskemétre települt repülőezred állományába kerültek.^[2]
Mongólia
Észak-Korea
Lengyelország
Szovjetunió
Egyesült Királyság: Bulgáriától zsákmányolt néhány gép
Amerikai Egyesült Államok: néhány a koreai háború során zsákmányolt gép
Jugoszlávia

Jegyzetek

↑ Iván Dezső: A magyar katonai repülés története, 1945–1956, HM Oktatási és Tudományszervező Főosztály, Budapest, 1999.
↑ Markó György: A tömeghadsereg létrehozása (1949–1952). Magyarország a XX. században, I. kötet pp. 407–408. Babits Kiadó, Szekszárd, 1996–2000. (Hozzáférés: 2011. november 6.)