1945. január 31-én született Toledóban, Ohio államban. Hallgatója volt a Toledo Museum School of Designnak 1955-től 1962-ig valamit tanult még a belga festőművésztől Line Bloom Drapertől. 1963-ban beiratkozott a Cleveland Institute of Artba. A következő évét Párizsban töltötte és járt Európában is, valamint Észak-Afrikában. Majd visszament New Yorkba 1965-ben és beiratkozott a School of Visual Artsba 1967-ig. 1971-től antropológiát és filozófiát tanult a New School for Social Researchben New Yorkban.
Stílusa
Kosuth egyszerre koncept- és konceptuális művész: fogalmakkal dolgozik és fogalmi művész is.
A szűkebb kosuthi értelemben vett conceptual art tisztán formalista, analitikus vallomás a művészetről Azok az alkotók, akik ebbe az irányzatba tartoznak tagadnak minden referenciális kapcsolatot a látható, tapintható „valósággal”, semmit sem kívánnak közölni a világról, hanem – elsősorban a modern nyelvfilozófiától indíttatva – tevékenységüket a művészi nyelv, a művészetfogalom és különféle konceptuális kérdések vizsgálatára szűkítik. Renato Barilliolasz művészettörténész ezt nevezi tautologikus (feleslegesen ismétlő) konceptualizmusnak.
"Szótár-munkák"
Kosuth azt mondta, hogy a művészetről szóló írások, a művészettel kapcsolatos ideák és vélemények, azonosak a művészettel. Ebben az a kritika is benne van, hogy a korábbi, modernista alapon álló művészettörténészek, művészek, formai elemzéseikkel nem tudtak igazán közel kerülni a művészethez.
Azáltal, hogy Kosuth a műalkotás kontextusával, a nyelvi jellegére irányította a figyelmet; tulajdonképpen a műalkotás szociológiai alapjait volt képes megragadni. Annak bizonyítására, hogy a művészeti problémák alapvetően nyelvi természetűek, létrehozta az Egy és három szék (1965) c. alkotását. „A művészeti problémák alapvetően nyelvi természetűek” – mondja Kosuth.
Ezeket a munkáit "szótár-munkáknak" hívta. Fontos, hogy a szöveg fénymásolva van, hogy a fotó fekete-fehér, – hogy hangsúlyosan a koncepció számít és nem a kivitelezés.
Alkotásai
Egy és három szék
A művet 1965-ben készítette Kosuth, majd azt követően több hasonló objektet is készített ugyanezzel a címmel.
A falon egy székről készített fotó látható, a fotó mellett egy valódi szék áll, és végül ismét a falon egy xerox olvasható egy lexikon szék-definíciójával.
Kosuth itt az optika határait a nyelvnek és a tudománynak az eszközeivel kérdőjelezi meg: valóságos széket, az életnagyságú fotót és a szék szótári meghatározását állította ki egymás mellé. Ilyen módon a nézőt a valóságtól egy ideális helyzet felé vezeti. A szék fogalmának minden lehetőségét föltárja. A gondolkodás mechanizmusában mélyed el. „A jelölő (szék képe és a szó) és a jelölt (a szék fogalma) együttesen teremti meg a szék jelét". Lényeg egy magasabb szintű meta-jel létrehozása. Nem ábrázol, hanem az ábrázolás ideáját mutatja be, felülemelkedik a tárgyon. A jelölő és a jelölt együtt teremtik meg a fogalmat.
Az objektnek állít emléket Nizalowski Attila három szerkezeti egységből álló, H: {EGY KÉP, HÁROM KÉP} című novellája.[10]
