Kálium-karbonát

Kálium-karbonát
IUPAC-név	Kálium-karbonát
Más nevek	hamuzsír, E 501
Kémiai azonosítók
CAS-szám	584-08-7
RTECS szám	TS7750000
Gyógyszerkönyvi név	Kalii carbonas
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	K2CO3
Moláris tömeg	138,2055 g/mol
Megjelenés	fehér, könnyen málló, szilárd anyag
Sűrűség	2,29 g/cm³, szilárd
Olvadáspont	891 °C
Forráspont	elbomlik
Oldhatóság (vízben)	112 g/100 mL (20 °C)
Veszélyek
EU osztályozás	Irritatív (Xi)[1]
NFPA 704	0 2 0
R mondatok	R36/37/38[1]
S mondatok	S22, S26[1]
Lobbanáspont	nem gyúlékony
LD50	1870 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation	Kálium-hidrogén-karbonát
Azonos anion	Lítium-karbonát, nátrium-karbonát, cézium-karbonát, ammónium-karbonát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A kálium-karbonát (vagy más néven hamuzsír, régi nevén kétszénsavas hamany) egy fehér, könnyen málló szilárd só. Vízben jól, alkoholban nem oldódik. Vizes oldata erősen bázikus. Általában kálium-hidroxid és szén-dioxid reakciójával állítják elő. Fő felhasználási területe a szappan- és üveggyártás.

Nagyipari előállítása a kálium-klorid elektrolízisével kezdődik, melyből így kálium-hidroxid keletkezik. Ezt követően a kálium-hidroxidot szén-dioxiddal reagáltatják, így kapva a kálium-karbonátot, amit számos egyéb, káliumot tartalmazó vegyület alapanyagaként is alkalmaznak.

2 KOH + CO₂ → K₂CO₃ + H₂O

• szappan- és üveggyártás alapanyagaként, valamint egyes tisztítószerek összetevőjeként is alkalmazzák
• laboratóriumokban vízmegkötő, valamint szárító hatása miatt használják, ha más hasonló anyagok, például kalcium-klorid nem használhatók. Savas környezetben nem alkalmazható.
• vízzel keveredve a reakció exoterm, jelentős hőtöbblet szabadul fel.
• Kínában, és egyes délkelet-ázsiai országokban, de Magyarországon is felhasználják a konyhaművészetben, itt néha hamuzsírként említik. Régebben fahamuból készítették, ebből (és zsíros tapintásából) ered a hamuzsír elnevezés.
• élelmiszerek esetében savanyúságot szabályozó anyagként, E501 néven alkalmazzák. Élelmiszerek esetén nincs napi maximum beviteli mennyisége, ismert mellékhatása nincs.

Magyarország egyik legfontosabb exportcikke volt a 18. században.

• A Dictionary of Science, Oxford University Press Inc., New York, 2003
• International Chemical Safety Card 1588
• http://www.food-info.net/uk/e/e501.htm