Karl von Hoiningen, más néven Huene, Wilhelm von Huene porosz altábornagy és Charlotte Lossen (1798-1869) fia volt. Koblenzben és Berlinben járt gimnáziumba, majd 1859 májusának közepén belépett a porosz hadsereg Kaiser Alexander gránátos ezredébe. 1860-ban alhadnagy lett az Erzsébet-ezredben, és 1864-ben részt vett a Dánia elleni háborúban. Az Ausztria elleni háborúban 1866-ban Soornál és Königgrätznél szerepelt. Huene megkapta a Vörös Sas-rend IV. fokozatát. 1868 márciusának közepén áthelyezték a hadsereg vezérkarába, és 1869 októberének végén századossá léptették elő. Mint a X. hadtest vezérkari tisztje, részt vett a vionville-i, gravelotte-i, noisseville-i, beaune-la-rolande-i, orléans-i, beaugency-i és le mans-i csatákban, valamint 1870/71-ben Metz ostromában.
A II. osztályú Vaskereszttel kitüntetett Huene az 1871. június 3-i béke megkötése után századparancsnokként a 82. számú hesseni gyalogezredhez került. Lemondását jóváhagyva Huene 1873. augusztus 16-án nyugdíjjal és az ezred egyenruhájának viseléséhez való joggal bocsátották rendelkezési állományba. Átvette a felső-sziléziai Falkenberg körzetben lévő Groß-Mahlendorf birtokának vezetését, és 1883 júliusának közepén megkapta az őrnagyi rangot.
Az 1876-os új választásokon képviselővé választották, és a porosz képviselőházban a Centrum frakciójához csatlakozott. Szakértelmével, különösen pénzügyi és gazdasági kérdésekben való jártasságával, szónoki képességével és mértéktartásával tűnt ki.
Hogy átvegye von Thurn und Taxis herceg birtokainak igazgatását, 1882-ben lemondott mandátumáról, de az időközben felnőtt herceg már 1883-ban felmentette ebből a tisztségéből, és újraválasztással újra bekerült a Landtagba és a Reichstagba, amelynek 1890-től 1893-ig a Breslau 8 (Breslau Land - Neumarkt) választókerület képviselőjeként tartozott. Az előbbiben 1885-ben benyújtotta a Huenes indítványt (lex Huene) a Poroszországban újonnan bevezetett vámokból származó többletbevételnek a települések között való felosztásáról, amelyet elfogadtak (1893-ban azonban ezt az újítást az adóreformmal kapcsolatban megint eltörölték.).[1]
1893 májusában a védtörvény tervezett módosítása alkalmával a birodalmi gyűlésen újra közvetítő javaslatot tett. Nem szavazta ugyan meg az állandó hadseregnek Leo von Caprivitől követelt magas létszámát, de az ő indítványa, és az általa felajánlott létszám az ellenzéki vezéralakoktól tett propozíciók közül aránylag mégis kielégítette a kormányt, mire a birodalmi gyűlés többsége Huene indítványát elfogadta. Saját pártja azonban zokon vette Huenének a kormánnyal szemben tanúsított előzékenységét és kivitelezte, hogy Huene a június 15-ei választásokban mindenütt, ahol csak fellépett, megbukott. Huene II. Vilmos császár bizalmasabb híveinek egyike és 1890-től a porosz államtanácsnak tagja volt. 1895 márciusában részt vett az államtanács üléseiben és különösen a gazdasági egyesületek hitelviszonyait hozta szóba.
1895-től haláláig Huene volt a Porosz Központi Szövetkezeti Alap első elnöke.
Karl von Huene, aki 1863. augusztus 22. óta szintén báró volt porosz elismerés alapján, 1864. október 10. óta volt a Thule-házból származó Johanna von Blacha (1846-1895) férje.
Jegyzetek
↑Fritz Specht, Paul Schwabe: Die Reichstagswahlen von 1867 bis 1903. Eine Statistik der Reichstagswahlen nebst den Programmen der Parteien und einem Verzeichnis der gewählten Abgeordneten. 2. Auflage, Verlag Carl Heymann, Berlin 1904, S. 71.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Karl von Huene című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Gothaisches Genealogisches Taschenbuch der Freiherrlichen Häuser. 1892. Zweiundvierzigster Jahrgang, Justus Perthes, Gotha 1891, S. 374 f.
Offizier-Stammliste des Königin Elisabeth Garde-Regnadier-Regiments Nr. 3. Mittler & Sohn, Berlin 1910, S. 42–43.
,_1899.jpg)
