A norvég labdarúgó-válogatottNorvégia nemzeti csapata, amelyet a norvég labdarúgó-szövetség (Norvégul: Norges Fotballforbund) irányít. Hazai mérkőzéseit Oslóban, az Ullevaal Stadionban játssza. Eddig háromszor jutott ki világbajnokságra (1938, 1994, 1998), Európa-bajnokságon pedig egy alkalommal szerepelt (2000). Norvégia az egyike azon válogatottaknak, amelyek még nem szenvedtek vereséget Brazília ellen. Eddigi négy találkozójukból kettőt megnyert, kettő döntetlenre végződött. A legemlékezetesebb győzelmét az 1998-as világbajnokságon érte el, amikor 2–1-re győzte le a brazilokat.
A válogatott története
Norvégia, a nemzetközi labdarúgásban való eredményesség tekintetében hagyományosan szerényebb mutatókkal rendelkezik, mint skandináv szomszédai Dánia és Svédország. Az ország válogatottja az 1930-as években élte fénykorát. Ekkor az 1936. évi berlini olimpiai játékokon a bronzérmet sikerült megszereznie, majd az 1938-as világbajnokságra is kijutott, ahol Olaszországtól szenvedtek 2–1 arányban vereséget és már az első kör után kiesett.
Ezután következett a mélypont: több mint 50 éven keresztül nem sikerült kijutnia egyetlen világ illetve Európa-bajnokságra sem. Ez idő alatt Európa leggyengébb nemzetei között volt számon tartva. A labdarúgás elitmezőnyébe az 1990-es években tért vissza. 1990-ben Egil Olsen lett a szövetségi kapitány, akinek sikerült kivezetnie a válogatottat az 1994-es világbajnokságra, ahol Mexikót legyőzték ugyan, de az olaszoktól elszenvedett vereség és az Írországgal játszott döntetlen azt jelentette, hogy a csoportkör után kiesett a norvég válogatott. Az 1998-as világbajnokságra szintén kijutott. Marokkó és Skócia ellen döntetlenre végezett, Brazíliát pedig 2–1-re legyőzte. A csoportból továbbjutott a nyolcaddöntőbe, ahol Olaszországtól szenvedett 1–0-s vereséget.
A vb után a korábban az U21-es válogatottnál tevékenykedő Nils Johan Semb váltotta Olsent a kapitányi poszton. Vele a 2000-es Európa-bajnokságra is sikeresen kijutott a gárda. Az Eb-t Spanyolország 1–0-s legyőzésével kezdte, majd ugyanilyen arányban vereséget szenvedett Jugoszláviától. Utolsó csoportmérkőzésén 0–0-t játszott Szlovéniával, azonban ez kevés volt a továbbjutáshoz. Mind a mai napig ekkor szerepelt a norvég válogatott utoljára világversenyen. A későbbiekben több alkalommal is közel járt ahhoz, hogy kijusson a világbajnokságra (2006) vagy az Európa-bajnokságra (2004), de a pót-selejtezőkön rendre alulmaradt. A 2008-as Európa-bajnokság selejtezőiben Görögország és Törökország mögött a harmadik helyen végzett, mindössze egy ponttal lemaradva a pótselejtezőt érő második helyről. A 2010-es világbajnokság selejtezőit Hollandia mögött a második helyen zárta az egyetlen öt tagú csoportban. A 2012-es Európa-bajnokság selejtezőit Portugáliával azonos pontszámmal zárta, de rosszabb gólkülönbsége miatt lemaradt a rájátszásról. A 2014-es világbajnokság európai selejtezőzónájának E csoportjában a negyedik helyen végzett.
A norvég válogatott hagyományos szerelése a piros mez, fehér nadrág, sötétkék sportszár. A váltómez leggyakrabban fehér mezből, sötétkék nadrágból és fehér sportszárból áll.
1992 és 1996 között az Adidas, 1996 és 2014 között az umbro volt a mezszponzora a válogatottnak.
A norvég labdarúgó-szövetség és a nike közötti szerződés értelmében 2015. január 1-től a nike látja el sportszerekkel a válogatottat.
Válogatottsági rekordok
Az adatok 2014. szeptember 14. állapotoknak felelnek meg.
A még aktív játékosok félkövérrel vannak megjelölve.
Legtöbbször pályára lépett játékosok
John Arne Riise a válogatottsági csúcstartó 110 mérkőzéssel.
Hazai mérkőzéseit általában az oslóiUllevaal Stadionban játssza a norvég válogatott. A stadiont 1926. szeptember 26-án nyitották meg és hamarosan nemzeti válogatottak mérkőzéseit tartották benne. A norvég válogatott először 1927-ben lépett pályára itt, az ellenfél Dánia volt.
A létesítmény 28 000 néző befogadására alkalmas. A nézőcsúcs 35 495 fő volt egy Spanyolország elleni mérkőzésen.
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
