Peter Bichsel egy munkás fiaként született Luzernben, majd 1941-ben Bichselék a szintén svájci Oltenbe(wd) költöztek. Általános iskolai tanárnak készült a solothurni tanítóképzőben. 1956-ban feleségül vette Therese Spörri(wd) színésznőt (1930-2005); egy lány és egy fiú apja.
1957-ben csatlakozott a Svájci Szociáldemokrata Párthoz (SPS(wd)), amelyből 1995-ben kilépett.[2]Szocialistának mondja magát. 1968-ig (utoljára 1973-ig) általános iskolai tanárként dolgozott. 1974 és 1981 között személyes tanácsadóként és beszédíróként dolgozott Willi Ritschard(wd)szövetségi tanácsosnál,[3] akivel baráti viszonyban volt. Max Frisch íróval is közeli barátságban volt egészen annak 1991-ben bekövetkezett haláláig.
Az újságokban megjelent kisebb – főleg verses – publikációk után 1960-ban jelent meg magánkiadásban az első prózai próbálkozás. 1963/1964 telén Berlinben részt vett egy prózaíró tanfolyamon, amelyet Walter Höllerer(wd)[8] tanított. Erről a kurzusról tanúskodik a Prosaschreiben (Prózaírás) című dokumentumkötet (1964), valamint a résztvevők (többek között Hubert Fichte(wd)[9] és Klaus Stiller(wd)[10]) közös regénye, a Das Gästehaus (1965), amelyhez Bichsel is hozzájárult.
1964-ben egy csapásra ismertté vált novelláival az Eigentlich möchte Frau Blum den Milchmann kennenlernen (Blumné szeretne találkozni a tejesemberrel); A Gruppe 47 lelkesen fogadta, és 1965-ben irodalmi díjjal tüntette ki. 1968-ban jelentek meg első rovatai a Weltwoche-ban(wd) (jelenleg a Schweizer Illustrierte(wd)), amely azóta alkotja úgymond főművét. Ezeken a hasábokon gyakran nyilatkozott politikai kérdésekről. 1970-ben 21 másik neves szerzővel együtt kilépett a Svájci Írószövetségből, és segített megalapítani az Olten Csoportot(wd).[11] 1978-ban a Solothurn Irodalmi Napok (Solothurner Literaturtage) társkezdeményezője volt.[12]
Peter Bichsel a Berlini Művészeti Akadémia(wd) tagja és a darmstadti Német Nyelvi és Költészeti Akadémia (Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung) levelező tagja.
Eigentlich möchte Frau Blum den Milchmann kennenlernen (21 Kurzgeschichten, darunter Der Milchmann, Die Tochter und San Salvador). Walter Verlag, Olten 1964.
mit Walter Höllerer(wd)[8] und anderen: Das Gästehaus. Gemeinschaftsroman. Walter, Olten 1965.
Die Jahreszeiten (regény). Luchterhand Literaturverlag, Neuwied 1967.
Möchten Sie Mozart gewesen sein? Meditation zu Mozarts Credo-Messe KV 257 / Predigt für die andern. Eine Rede für Fernsehprediger. Theologischer Verlag Zürich, Zürich 1990.
Im Gegenteil. Kolumnen 1986–1990. Luchterhand, Frankfurt am Main 1990 (SL 920).
Zur Stadt Paris Geschichten. Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main 1993.
Cuny-Geschichten (Hrsg. Tamara S. Evans). Pro Helvetia, New York 1994.
Gegen unseren Briefträger konnte man nichts machen. Kolumnen 1990–1994. Suhrkamp, Frankfurt am Main 1995.
Die Totaldemokraten. Aufsätze über die Schweiz. Suhrkamp, Frankfurt am Main 1998 (Edition suhrkamp 2087).
Cherubin Hammer und Cherubin Hammer (elbeszélés) Suhrkamp, Frankfurt am Main 1999.
Am Ende der Revolution – Staaten ohne Citoyens. Liechtensteinische Akademische Gesellschaft, Vaduz 1999.
Alles von mir gelernt. Kolumnen 1995–1999. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2000.
Eisenbahnfahren (Hrsg. Rainer Weiss). Insel, Frankfurt am Main 2002 (Insel-Bücherei 1227).
Doktor Schleyers isabellenfarbige Winterschule. Kolumnen 2000–2002. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2003.
Das süße Gift der Buchstaben. Reden zur Literatur. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2004 (es 2353).
Wo wir wohnen Geschichten (Hrsg. Rainer Weiss). Insel, Frankfurt am Main 2004 (IB 1253).
Von der Erfindung der heiligen Schriften (Rede anlässlich der Verleihung der Ehrendoktorwürde). Insel, Frankfurt am Main 2004.
Kolumnen, Kolumnen. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2005.
Geschichten. Kommentiert von Rolf Jucker. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2005 (sbb 64).
Dezembergeschichten (szerk. Adrienne Schneider). Insel, Frankfurt am Main 2007 (IB 1295).
Heute kommt Johnson nicht. Kolumnen 2005–2008. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2008.
Über Gott und die Welt. Texte zur Religion (szerk. Andreas Mauz). Suhrkamp, Frankfurt am Main 2009 (st 4154).
Das ist schnell gesagt. Sätze aus dem Werk (szerk. Beat Mazenauer, Severin Perrig). Suhrkamp, Frankfurt am Main 2011 (st 4294).
Im Hafen von Bern im Frühling. Kolumnen 2008–2011. Radius, Stuttgart 2012.
Über das Wetter reden. Kolumnen 2012–2015. Suhrkamp, Berlin 2015.
Auch der Esel hat eine Seele. Frühe Texte und Kolumnen 1963–1971. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2020 (st 5004).
Was wäre, wenn? Ein Gespräch mit Sieglinde Geisel Kampa, Zürich 2018, ISBN 978-3-311-14004-7
Im Winter muss mit Bananenbäumen etwas geschehen Geschichten für die kalte Jahreszeit. Insel Verlag, Berlin 2022, ISBN 978-3-458-68178-6
Die schöne Schwester Langeweile Geschichten für jeden Tag. Insel Verlag, Berlin 2023, ISBN 978-3-458-68305-6
Rádióadások
1971: Inhaltsangabe der Langeweile. Rádiójáték, Schweizer Radio DRS
1983–1997: számos közreműködés a svájci DRS rádió Zytlupe című műsorában
2015: Eigentlich möchte Frau Blum den Milchmann kennenlernen. Regie: Päivi Stalder, Schweizer Radio und Fernsehen
Felvételek
Warum ist die Banane krumm? Wagenbach-Verlag, 1971
Kindergeschichten. Gelesen von Peter Bichsel. Deutsche Grammophon, Hamburg 1979.
Egy asztal az egy asztal – (Kindergeschichten) · Holnap, Budapest, 2012 · ISBN 9789633490075 · Fordította: Dévény István · Illusztrálta: Pásztohy Panka
Herbert Hoven (szerk.): Peter Bichsel. Auskunft für Leser. Luchterhand, Darmstadt 1984, ISBN 3-472-61494-3.
Herbert Hoven (szerk.): Peter Bichsel. Texte, Daten, Bilder. Luchterhand, Hamburg 1991, ISBN 3-630-61997-5.
Rolf Jucker (szerk.): Peter Bichsel. University of Wales Press, Cardiff 1996, ISBN 0-7083-1380-9.
Herbert Hoven (szerk.): In Olten umsteigen. Über Peter Bichsel. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2000, ISBN 3-518-39602-1.
Chalit Durongphan: Poetik und Praxis des Erzählens bei Peter Bichsel. Königshausen und Neumann, Würzburg 2005, ISBN 3-8260-3091-5.
Rudolf Probst (szerk.): Peter Bichsel. In: Quarto. Zeitschrift des Schweizerischen Literaturarchivs, Nr. 40/41, Slatkine, Genf 2015, ISSN1023-6341 (Inhaltsangabe).
Jegyzetek
↑A Gruppe Olten (Olten-csoport) baloldalisvájci írók klubja volt, akik a svájci fennsíkon, Solothurnkantonban, Olten(wd) „Bahnhofbuffet”-jében (vasúti étterem) gyűltek össze. A csoport 1970-től 2002-ig működött.
↑Klaus Stiller (Augsburg, 1941. április 15. –) német író.
↑Az Olten Csoport (Gruppe Olten) 1971 és 2002 között svájci szerzők egyesülete volt, amely az első előkészítő találkozók helyszínéről, a Solothurnkantonban található Olten kisvárosról kapta a nevét.
↑Heinz Friedrich Schafroth (Möhlin(wd), 1932. március 18. – Biel, 2013. március 12.) svájci publicista és irodalomkritikus.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Peter Bichsel című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.