Piros (település)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Piros (egyértelműsítő lap).

Piros (Руменка / Rumenka)
A református templom
Piros címere
Közigazgatás
Ország	Szerbia
Tartomány	Vajdaság
Körzet	Dél-bácskai
Község	Újvidék
Rang	falu
Irányítószám	21201
Körzethívószám	+381 21
Népesség
Teljes népesség	5729 fő (2002)[1] +/-
Népsűrűség	187 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	88 m
Terület	30,7 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 17′ 35″, k. h. 19° 44′ 38″45.2931, 19.743945.293100°N 19.743900°EKoordináták: é. sz. 45° 17′ 35″, k. h. 19° 44′ 38″45.2931, 19.743945.293100°N 19.743900°E
Piros weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Piros témájú médiaállományokat.

Piros (szerbül Руменка / Rumenka, németül Piross) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Újvidék községben.

Újvidék északnyugati szomszédjában, a város és Petrőc közt fekszik.

Piros Árpád-kori település. Nevét 1237-ben említette először oklevél Pyros néven.

A bodrogi vár Bács megye területére eső faluja volt. 1237-ben IV. Béla király a falut a bélakúti apátságnak adta, mivel a bodrogi vártól távol esett. Ekkor leírták szolgáltatásaikat is, mely szerint minden háznép évenként 8 akó tiszta gabonát (minden akó 5 szerémi köblöt tartalmaz), 1 tyúkot, 1 tálat és 2 dénárt volt köteles fizetni, melyeket tartoztak az apátság házába vinni, de a Dunán nem kell átkelniük.

1267-ben még az apátság birtokaként említették. Ekkor Harsány és Kér szomszédja volt.

1910-ben 2208 lakosából 960 magyar, 52 szlovák, 1136 szerb volt. Ebből 893 református, 93 evangélikus, 1155 görögkeleti ortodox volt.

1918-ig a Magyar Királysághoz, Bács-Bodrog vármegye Újvidéki járásához tartozott. Ettől az évtől kezdve a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság majd 1929-től Jugoszlávia része lett. 1941-1944- között ismét Magyarországhoz tartozott. 2003-tól 2006. májusáig Szerbia és Montenegró, azóta pedig Szerbia része. Mezőgazdasági jellegű település.

Határa 1909-ben 5166 kataszteri hold volt. Legnagyobb birtokosa a gr. Chotek család volt, akinek az uradalma 632 kh.-t tett ki. A településen 1948-1952. között termelőszövetkezet tevékenykedett. 1952-ben kendergyár épült, és bővítették a gőzmalmot. A 20. század elején alapították hitelszövetkezetét.

Az első világháború végéig református elemi iskola működött a faluban. 1980-ig a felső tagozatban magyarul is tanítottak, de azóta csak az alsó tagozatban. A második világháború idején a Délvidéki Magyar Közművelési Szövetségnek fiókintézménye volt a településen.

• Ortodox temploma - 1704-ben épült
• Református temploma - 1844-ben épült

• 
  A főutca az ortodox templommal
• 
  Az általános iskola

• Györffy György: Bácsvármegye In: Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, I–IV. (Abaújvár–Pilis vármegye) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963–1998.
• Révai új lexikona XV. (Nem–Rab). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. 775. o. ISBN 963-955-623-8  
• Uri Ferenc: Piros története. Bácsország, Vajdasági Honismereti Szemle, 1999. május–júniusi szám, 10–12. oldal [1]
• Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Bács-Bodrog vármegye I. Bács-Bodrog vármegye községei. 145–146 oldal

• Piros hivatalos honlapja
• A Szent Száva Általános Iskola honlapja
• Piros története Archiválva 2009. június 29-i dátummal a Wayback Machine-ben