Három település egybeolvadásával jött létre, ezek: Palánka (régebben: Német-Palánka, szerbül Palanka, németül Palanka vagy Plankenburg), Ópalánka (szerbül Stara Palanka, németül Alt-Palanka) és Újpalánka (szerbül Nova Palanka, németül Neu-Palanka). Palánka és Újpalánka a második világháború végéig német többségű volt, ezután kitelepítették a német lakosságot, és szerbeket költöztettek helyükre, míg Ópalánka mindig is szerb többségű volt.
Szent István-szobor Palánkán. Kallós Ede1897. augusztus 20-án felavatott alkotása koronázási díszben ábrázolja a királytA Veljko Petrović könyvtár
Római katolikus templom: már 1237-ből származó iratok említik ezt a plébániát Peszt néven. 1755-ben újraalapították Dunabökény (Mladenovo) területéről és Újlakról (Ilok) irányították. A templomot 1787-ben építették, belső felújítását 1925-ben és 1966-ban végezték, kívülről pedig 1927-ben és 1967-ben újították fel. A templom névadója Szűz Máriaszeplőtelen fogantatása. A templom méretei: hossza 33 m, szélessége 15 m, a hajó belmagassága 11 m, a torony 32 m magas. Öt harangja közül a legnagyobb 1080 kg, a legkisebb 30 kg. Az anyakönyvet 1755 óta vezetik. A plébánia területén van Ópalánka vikariátusának imaháza, 1927-ből. Névadója Páduai Szent Antal. 1959-ben alaposan föl lett újítva. Az újpalánkai (Nova Palanka) fiókegyházat 1920-ban alapították, és neogótikus stílusban új templomot építettek. A templom névadója: Árpád-házi Szent Erzsébet. A második világháború után teljesen lerombolták. 1814-ben emelték a Jézus Szíve-kápolnát a Kálvárián, 1844-ben kibővítették, majd 1896-ban és 1903-ban is felújították. 1889-ben épült a Szent Rókus-kápolna a temetőben.
.svg){kind=small}
