A település közvetlenül az osztrák határ mentén fekszik. Belvárosában találkozik a Duna, az Inn és az Ilz, innen ered egyik elnevezése: Dreiflüssestadt, azaz „A három folyó városa”.
Passau az északi szélesség 48°-án fekszik. Ennek eredményeképpen a városban elsősorban a nyugati irányból érkező légáramlatok hatása jelentkezik. Amint az éghajlati diagramból látható, Passau a hűvös klímához rendelhető. A kontinentális hatás a Passau régióban is jelen van, amelyet részben hideg és havas tél, és meleg és száraz nyár jellemez. Hőviharok is előfordulnak nyáron.
Átlagosan 36 nyári nap van, amikor a maximum hőmérséklet 25 °C felett van. Ezzel szemben 115 fagyos nap van, 0 °C alatti hőmérséklettel. A legszárazabb hónapok az október és a november. Az indián nyár minden évben enyhe hőmérsékletet eredményez az év végén.
A vízben gazdag Duna és Inn folyók összefolyásának köszönhetően a folyók vízgyűjtőjén gyakran köd van.
Az éghajlati diagram Fürstenzell (Passauval délnyugatra szomszédos) mérési pontjának adatait mutatja. Azonban ez a mérési pont közel 100 méterrel magasabban van, mint maga Passau.
Ötvenezer körüli népességéből nagyjából 10 000 fő az 1978-as alapítású helyi egyetem tanulója.
Látnivalók
Veste Oberhaus
A Duna városházával szemközti partjának domináns épülete. Több funkciót lát el: itt van a városi történelmi múzeuma, valamint egy ifjúsági szálló és egy csillagvizsgáló. Az Oberhaustól szép kilátás tárul Passau óvárosára és az úgynevezett Ortspitzére, ahol a három folyó – a Duna, az Inn és az Ilz – összefolyik. Az Alpokból jövő Inn vize zöld színű, a Dunáé kék, az Ilzé pedig fekete. Így az összefolyás után a Dunának egy hosszabb szakaszon három színe van.[3]
A Szent István-székesegyház a Passaui egyházmegye székhelye. Tötrténete egy Kr. u. 450 körül már létező templomra nyúlik vissza. A püspöki templomot 730-ban említik először egy oklevélben, és 739 óta az egyházmegye székesegyháza. Szent Pilgrim püspök uralkodása alatt 982-től új, háromhajós, ikertornyos westwerkű püspöki templom épült. Ezt 1280 és 1325 között részben egy korai gótikus székesegyház váltotta fel. A késő gótikus stílusú keleti részt 1407 és 1560 között építették hozzá. Az 1662-es városi tűzvészben a keleti rész külső falai kivételével a székesegyház teljesen elpusztult. A székesegyházat 1668 és 1693 között Carlo Lurago építtette újjá, ezúttal barokk stílusban. Különösen figyelemre méltóak Giovanni Battista Carlone belső stukkói és Johann Michael Rottmayr festményei a mellékoltárokban. Ez a legnagyobb barokk székesegyház az Alpoktól északra. A székesegyház orgonája 17 974 sípjával és 233 regiszterével a világ legnagyobb templomi orgonája, és a legnagyobb orgona az USA-n kívül.[4]