Pozla Gora

	Pozla Gora
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Dubrovnik-Neretva
Község	Pojezerje
Jogállás	falu
Irányítószám	20278
Körzethívószám	(+385) 20
	Népesség
Teljes népesség	46 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	433 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 43° 08′ 06″, k. h. 17° 30′ 40″43.135000°N 17.511000°EKoordináták: é. sz. 43° 08′ 06″, k. h. 17° 30′ 40″43.135000°N 17.511000°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Pozla Gora témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Pozla Gora falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Pojezerje községhez tartozik.

Fekvése

Makarskától légvonalban 43, közúton 54 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re délkeletre, az A1-es autópálya mentén fekszik.

Története

A térség első ismert lakói az illírek voltak, halomsírjaik és egykori váraik maradványai máig fennmaradtak. A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A középkoriban területe a podjezerjei plébánia része volt. A török a 15. század második felében hódította meg ezt a vidéket. A török uralom idején a megmaradt keresztény lakosság lelki gondozását kezdetben a ljubuški ferences atyák látták el, majd miután 1563-ban kolostorukat lerombolták a zaostrogi kolostorból jöttek ide ferences szerzetesek. A térség török uralom végével a 17. század végén 1690 körül népesült be. A mai lakosság döntően azoktól a betelepülőktől származik, akik a moreai háború (1684-1699) idején érkeztek ide Hercegovinából Mate Bebić szerdár vezetése alatt. A róluk szóló legrégibb dokumentum egy 1704-ből származó telekkönyvi összeírás. Az idők folyamán, különösen a hercegovinai határt megállapító pozsareváci békével (1718.) zárult ún. kis háború után azonban ezeket a családokat újak váltották fel. 1767-ben az otrić-strugei plébániát, melyhez a település is tartozott leválasztották a podjezerjei plébániáról. A plébánia székhelye kezdetben Strugén volt, csak a 18. század végén lett a székhely Otrićon, a plébániatemplom pedig az ottani Szent Miklós templom lett, ahogy máig is így van. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 725, 1910-ben 673 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után megindult a lakosság kivándorlása főként a délkeletre fekvő Metkovićra, kisebb részben az újonnan alapított Kobiljačára. A településnek 2011-ben már csak 62 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.

Népesség

Lakosság változása^[2]^[3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
725	859	391	769	582	673	858	810	438	392	334	203	122	110	64	62

(1880-ban Zlagora, 1890-től 1910-ig Pozlagora néven. 1880 és 1910 között településrészként, 1921-től önálló településként. Az adatok 1857 és 1910 között az egykori Struge, 1857-ben, 1869-ben , valamint 1890 és 1931 között Dubrave, 1857-ben, 1869-ben és 1921-ben Mali Prolog, 1857-ben és 1869-ben Otrić-Seoci, 1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben az egykori Brečići települések lakossági adatait is tartalmazzák.)

Nevezetességei

A Kisboldogasszony templom az 1990-es években épült. Egyszerű betonépület a homlokzat bal oldalán harangtoronnyal. Egyszerű oltárán Szűz Mária szobra áll. A homlokzatot és a harangtornyot 2004-ben kőlapokkal burkolták.