1242-ben született Kölntől északnyugatra, Stumbeln (mai Stommeln) településén, jómódú parasztcsaládban. Már gyermekként vallási víziói voltak Krisztusról. Tizenkét éves korában szülei meg akarták szervezni a házasságát, de ekkor elszökött otthonról és belépett a kölni beginák közösségébe.[2] 15 éves kora óta Krisztus sebei (stigmatizáció) jelentek meg rajta, különösen a nagyhéten.[3]
Misztikus tapasztalatai és merev, elragadtatott állapotban történő látomásai miatt társai őrültnek tartották és megvetéssel bántak vele,[4] ami miatt 1259-ben visszatért szülőfalujába, ahol a helyi plébánosnál vállalt háztartásvezetést.
1267-ben megismerkedett a dominikánusDaciai Péterrel, aki a kölni rendházban tanult, és aki lelki vezetője, barátja és egyben életrajzírója lett.[5] Péter 1288-ban bekövetkezett halálát követően nincs pontos információ az életéről. Elhagyta a pap házát, és egy kis kolostorba költözött, ahol visszavonult, csendes életet élt haláláig, 70 éves koráig.
A leírások alapján látomásai voltak és démoni megjelenések kísértették fiatal kora óta. Daciai Péter említette a démonokkal vívott éjjeli borzalmas tapasztalatait, akik égési és más sérüléseket is okoztak neki.[6]
Először a stommelni templomkertben temették el. Maradványait többször áthelyezték: először a templomba, majd 1342-ben Nideggenbe, végül 1569-ben a jülichi Propsteikirchébe (prépostsági templom).
Az első, halála utáni csoda állítólag 1338-ban történt: Dietrich gróf, aki a köszvény következtében szinte bénult volt, miután megérintette ereklyéit, meggyógyultan távozott.[7]
↑Christine Ruhrberg: Der literarische Körper der Heiligen. Leben und Viten der Christina von Stommeln (1242-1312) (= Bibliotheca Germanica 35). Tübingen/Basel 1995, ISBN 3-7720-2026-7, S. 55.
↑Günther Bers: Die Verehrung der seligen Christina von Stommeln in Jülich vom 16. bis zum 20. Jahrhundert. Zur Kulturgeschichte einer Volksheiligen, (Veröffentlichungen des Jülicher Geschichtsvereins 9), Jülich 1986, ISBN 3-9800914-8-1
↑Johannes Paulson: Vita Christinae Stumbelensis / Petrus de Dacia, Neudruck der Ausgabe Göteborg 1896, hrsg. V. Alf Önnerfors, Frankfurt a. M. 1985, S. 114.
↑Peter Nieveler: Codex Iuliacensis. Christina von Stommeln und Petrus von Dacien. Ihr Leben und Nachleben in Geschichte, Kunst und Literatur, Mönchengladbach 1975, S. 60. ISBN 3-87448-079-8