Apja Téry József (1813– 1879), báró Sina tiszttartója,[3] anyja Szilva Jozefa (1820–1901) volt.[4] Édesapja a "Josephus Rikker" név alatt született és az óbébai uradalomban volt tiszttartó. Fiát még Edmundus Félix Antonius Wilhelmus Rikker néven anyakönyveztette, nevét csak később 1862-ben magyarosíttatta Téryre. 1865-ben a család Budapestre költözött, tanulmányait a VII. osztályig a krisztinavárosi elemi iskolában végezte, majd az 1873–74-es tanévben beiratkozott az egyetem orvosi karára mint rendkívüli hallgató. A nyolcadik félév alatt eleget tett katonai kötelezettségeinek is. 1876. november 7-én a krisztinavárosi plébánián feleségül vette másodunokatestvérét, Mészáros Emíliát, dr. Mészáros Ferenc vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos és Brozenbach Anna leányát.[5] Téry Ödön orvosi diplomáját 1879. április 5-én nyerte el.
1880 szeptemberében a Selmecbánya közelében lévő Stefultóra került, és ott bányászorvosi állást vállalt. Megalapította a Magyarországi Kárpát-egyesület Szittnya-Osztályát, 1882-ben pedig a pénzügyminiszter támogatásával a berlini egészségügyi kiállításra küldték ki, ahol tanulmányozta a bányászatot, kohászatot és a dohányfeldolgozási ipart érdeklő egészségügyi berendezéseket, majd ennek eredményéről terjedelmes jelentésben számolt be.
Az 1883-84. évi himlőjárvány idején nyújtott rendkívüli önfeláldozó teljesítményének elismeréseképpen 100 Ft jutalmat nyert a bányaigazgatóságtól. Azonban anyagi körülményeinek kedvezőtlensége miatt arra kényszerült, hogy máshol próbáljon meg boldogulni. 1884. február 23-án visszaköltözött Budapestre, ahol a közegészségügyi igazgatásban helyezkedett el mint tanácsos.
1890. június 17-én kinevezték közegészségügyi felügyelővé. 1903. márciusában elnyerte a miniszteri osztálytanácsosi címet, 1906. március 14-én pedig közegészségügyi főfelügyelő lett. Ebben a minőségében dolgozott 1912. július 1-ig mint osztályvezető, mikor is a közegészségügyi szolgálat újraszervezése során e munkaköréből felmentették, majd a járványok és a háborús egészségügyi intézkedések körében foglalkoztatták tovább.
Téry Ödön emlékműve Dobogókőn
Számos dunántúli fogolytábort vizsgált felül 1916 telén, eközben súlyosan meghűlt, s innentől folyamatosan betegeskedett. Mellőzése és két katonáskodó fiáért való aggódása is hozzájárult szervezetének további gyengüléséhez. Asztmája miatt egyre gyakrabban kényszerült ágyban maradni, végül 1916 novemberében a teljes hivatali szolgálati idejének letöltésekor kénytelen volt nyugdíjaztatását kérni. Ekkor nevezték ki miniszteri tanácsossá.
A világháború okozta izgalmak 1917 nyarára alaposan megtörték egészségét, dacára a gróf Esterházy Jánosné nyitraújlaki kastélyában töltött üdülésének, már nem tudta visszakapni régi erejét. Hazatértekor, augusztus 16-án ágynak esett, majd szeptember 11-én hunyta le szemeit örökre.
Téry Tivadar László Ferenc (Pest, 1878. november 11.–Budapest, 1939. december 22.), az Országos Földbirtokrendező Biróság állandó birája.[7] Felesége: tomkaházi Thomka Róza Mária.
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Élete során intenzíven foglalatoskodott a magyarországi turistamozgalom szervezésével. Kezdetben a Pilist és a Börzsönyt járta be, majd a tátrai hegyekben túrázott. Több csúcsot a Magas-Tátrában ő mászott meg először. Az ő nevéhez fűződik az első dobogó-kői menedékház alapítása.
↑141/2015. (VI. 9.) Korm. rendelet a Téry Ödön Nemzeti Turistaház-fejlesztési Program keretében megvalósuló beruházásokkal összefüggő közigazgatási hatósági ügyek kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról
