Tamil írás

Tamil
Típus	abugida (bráhmi írásrendszer)
Nyelvek	tamil, szanszkrit
Időszak	700-
Felmenő írásrendszerek	Bráhmi
Rokon írásrendszerek	malajálam, szinhála, kalinga, vatteluzsu, grantha
Unicode-tartomány	U+0B80–U+0BFF
ISO 15924	Taml
A Wikimédia Commons tartalmaz Tamil témájú médiaállományokat.

A tamil írás (தமிழ் அரிச்சுவடி) a bráhmi írásrendszer ősi, déli formájából alakult ki, de hatással volt rá a grantha írás is. A jelenleg használt írás a tamil nyelvű indiai államokban használatos. A tamil nyelv a dravida nyelvcsalád déli ágába tartozik, mintegy 52 millió ember anyanyelve, főleg a dél-indiai Tamilnádu államban, valamint a Srí Lankán beszélik, de elterjedt Délkelet-Ázsia országaiban is. A tamil nyelv egyike a legrégebbi nyelveknek Dél-Indiában. A legkorábbi szövegeket a bráhmi déli változatában írták az 1. század körül, a 8. századig folyamatosan változott, ekkor nyerte el többé kevésbé mai alakját.

A tamil írás számtalan ponton eltér a bráhmi írásoktól. Egyik legfontosabb különbség, hogy nem különbözteti meg az azonos helyen képzett zöngés és zöngétlen hangokat, azaz ezek nem alkotnak külön fonémát. Ezért a க் karakter /k/ például a [k], és [ɡ] hangokat is jelöli. Ennek oka, hogy a tamil nyelvtan csak a zöngétlen zárthangokat kezeli úgy, mint valódi mássalhangzókat, a zöngéseket úgy, mintha azok a zöngétlen hangok néma hangzóval kiegészített változatai lennének. A hagyományos tamil nyelvtanok részletes szabályokat tartalmaznak a hivatalos beszédben a zárthangok ejtésére. Ezek a szabályok nem követik a köznyelvi vagy nyelvjárási beszédet, ahol a zárthangok zöngés és zöngétlen változatát nem különböztetik meg (allofónia), hanem ez helyett a szavak jelentését a szövegkörnyezet határozza meg. Ezek a hangzásváltozatok gyakran meghatározhatók a hang szón belüli elhelyezkedéséből, mint például a ப /pa/ a szó kezdetén vagy egy zöngétlen mássalhangzó után és a /ba/ egy mássalhangzó és ம /m/ között, míg máskor ezek véletlenszerűek.

A tamil írás balról jobbra halad, és brámi eredetű rokonaihoz hasonlóan szótagírás. A szótag törzse vagy egy magánhangzó, vagy egy mássalhangzó és egy alapértelmezett magánhangzó, a tamil nyelvben /a/. Amennyiben a mássalhangzó önállóan szerepel, azt az írásjegy fölötti pont (viráma) jelöli. Nem különbözteti meg a kis és nagybetűket, és az írott és nyomtatott formát, bár régebben volt írott változata is, a vatteluttu. A számok írására ma már az arab és római betűkészletet használják, régebben ezeknek is egyedi jelük volt. A tamil, annak ellenére, hogy az egyik legtisztább formában élő dravida nyelv, számtalan dialektussal rendelkezik, ezzel Dél-India közvetítő nyelvének is tekinthető. A dialektusok fonémarendszere is sokszor eltér egymástól, emellett létezik a nyelvnek egy irodalmi változata is. A magyar kiejtés szerinti /s/, /sz/, /cs/, /dzs/ hangokat a beszélt nyelvben nem különböztetik meg, nem kezelik ezeket önálló fonémaként. Jellemző az r hang kettőzésekor (pl. குறம் , kurram =hiba) létrejövő módosulás, kiejtve: kuttam vagy kutram.

A bráhmi írásoktól eltérően a tamil írás jóval kevesebb ligatúrát (összekapcsolt mássalhangzókat) használ, mint az írásrendszer többi tagja, amennyiben ezek előfordulnak, az első mássalhangzó fölé helyezik a kapcsolt, inherens magánhangzó elnyomására szolgáló viráma jelet, és melléírják a következő mássalhangzót. Vannak kivételek is, például a க்ஷ (KSA) és ஶ்ரீ (Sri). A néma hangzót /h/ a tamilban a ஃ jelöli (visarga).

A tamil nyelvben az írás és annak kiejtése eltérő. Ez különösen az ind eredetű szavak esetében jelentős, ugyanis az ind hehezetes mássalhangzók és a magánhangzó /r/ jelölése sem írásban, sem kiejtésben nem különül el. Ezért

A tamil nevek (és közszavak) átírására a magyar Wikipédiában – a helyesírási irányelvnek megfelelően és a keleti nyelvekre vonatkozó akadémiai helyesírással összhangban (illetve az OH. ajánlásai alapján) – a magyaros átírást használjuk. A tamil nyelv a bráhmi írástípust használja.

• népszerűsítő: mivel csak a magyar helyesírás szerinti betűket használja
• fonematikus: az átírt nyelvek fonemáit próbáljuk megfeleltetni a hangzást tekintve legmegfelelőbb magyar fonémáknak;
• kompromisszumos:
  • miként a nemzetközi átírások túlnyomó többsége, megtartjuk az ai és au kettőshangzók írását, jóllehet a nyelvterület nagyobb részén már egyszerű magánhangzónak ejtik őket;
  • a szó végén mindig rövid a-t és i-t írunk (hosszú á és í helyett) tükrözve a leginkább elterjedt kiejtést és az átírási hagyományt;
  • továbbra is megengedjük az /e/ és /o/ hangok hagyományban gyökerező rövid e, o átírását, annak ellenére, hogy újabban terjed a hanghosszt visszaadó é és ó átírás;
  • a magyar gyakorlatban már meghonosodott nevek hagyományos formáját megtartjuk akkor is, ha ezek nem felelnek meg az átírási gyakorlatnak, pl. a tamil az átírás szerint tamizs lenne, vagy a középkori vallásos himnuszköltő szenteket Álvaroknak írjuk át Ázsvarok helyett.

A tamil mássalhangzókat az írásjegyek „törzsének” (Mei) nevezik. A mássalhangzók három kategóriába sorolhatók: vallinam (kemény mássalhangzók), mellinam (lágy mássalhangzók, beleértve az összes nazális hangot), és idayinam (közepes mássalhangzók). Van néhány lexikai szabály a szavak képzéséhez, például egy szó nem érhet véget bizonyos mássalhangzókkal, és nem kezdődhet akármilyen mássalhangzóval (/r/, /l/ /ll/).

Az ábécé sorrendje (szigorúan abugida) a tamil nyelvben is a közös eredetű bráhmi írások sajátja.

A tamil íráshoz az idők folyamán néhány új írásjegy is társult, ezeket grantha jeleknek hívják, és ezekkel írják le a szanszkrit jövevényszavakat. Ma ezeket használják az angol eredetű szavak leírásához is.

A magánhangzókat 'élő' (uyir) vagy 'hangzó' írásjegyeknek nevezik. A mássalhangzókkal együtt alkotják a szótag törzsét, ez a bráhmi alapú írásokban a szótagírás alapja. A tamil magánhangzók írásjegyeiben megkülönböztetik a rövid és a hosszú hangzókat, illetve tartalmaz két diftongust (/au/, /ai/ is).

A க் /k/ példáján bemutatva (a jel fölötti pont a viráma, ennek hiányában a betű hangértéke /ka/)

நவநீதம் பிள்ளை átírása a következő módon történik: ந+வ+நீ+த+ம் பி+ள்+ளை

• ந = na
• வ =va
• ந் + ஈ → நீ = ní /n/+/í/ ligatúra
• த = ta
• ம் = m (a tamil írásjegy felett a pont a viráma, amely elnyomja az utána alapértelmezett /a/ hangot)
• ப்+இ → யி =pi /p/+/i/ ligatúra
• ள் = l
• ள + ஐ → ளை = lai /l/+/ai/ ligatúra

azaz Navanítam Pillai, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2011 tavaszán.

Átírás szerint: சோழர் = „Csózsar” a.m. Csólák, azaz a Csóla-dinasztia, KNMH: Csola, Csola-dinasztia.

1. ↑ A க் /k/ szó kezdetén, vagy kettőzötten, vagy zöngétlen mássalhangzók után /k/, két magánhangzó között, vagy ய் /j/, ர் /r/, ல் /l/, வ் /v/, ழ் /zs/ után /h/-nak ejtendő. Nazális magánhangzó után /g/
2. ↑ A ச் /cs/ szó kezdetén, vagy kettőzötten, vagy zöngétlen mássalhangzók után /cs/, két magánhangzó között, vagy ய் /j/, ர் /r/, ல் /l/, வ் /v/, ழ் /zs/ után /s/-nak ejtendő. Nazális magánhangzó után /dzs/
3. ↑ A ட் /t/) szó kezdetén, vagy kettőzötten, vagy zöngétlen mássalhangzók után /cs/, nazális mássalhangzó után /d/
4. ↑ A த் (dentális /t/) szó kezdetén, vagy kettőzötten, vagy zöngétlen mássalhangzók után /cs/, nazális mássalhangzó után /d/
5. ↑ A ப் /p/ szó kezdetén, vagy kettőzötten, vagy zöngétlen mássalhangzók után /p/, két magánhangzó között, vagy zöngés mássalhangzó után /b/
6. ↑ A ற் fogmedernél képzett /r/ (szókezdő helyzetben nem fordul elő) két magánhangzó között /r/, kettőzve /tr/, nazális magánhangzó után /dr/

• Lawrence Lo: Tamil. ancientscript.com. (Hozzáférés: 2011. március 22.)
• Major István: VI. Dél-Ázsia nyelvei. In Ligeti Lajos (szerk.): Keleti nevek magyar helyesírása. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2080-X  
• Somi Anna: Tamil. In Fodor István (szerk): A világ nyelvei. Budapest: Akadémia. 1999. 1377. o. ISBN 9630575973  
• Tamil script notes [Draft]. w3.org. [2021. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 24.)