Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!
Ukrajna Fegyveres Erői (ukránul: Збройні сили України / Zbrojnyi szili Ukrajini) Ukrajna 1991-es függetlenné válása után alakultak meg. Az Ukrán Fegyveres Erőket három haderőnem és két önálló fegyvernem alkotja. A hadsereg haderőnemei a Szárazföldi Erők (Cухопутні війська / Szuhoputnyi vijszka), a Légierő(Повітряні сили / Povitrjanyi szili) és a Haditengerészet(Військово-Морські сили /Vijszkovo-Morszki szili). Önálló fegyvernemei a Különleges Műveleti Erők és a Légideszant-csapatok. A hadsereg legfelsőbb parancsnoka Ukrajna elnöke.
Története
Szovjetunió felbomlása és Ukrajna 1991-es függetlenné válása után az ország területén Európa egyik legnagyobb fegyveres ereje jött létre, amely szervezetében és fegyverzetében a szovjet hadsereg igényeinek felelt meg, atomfegyverrel és stratégiai hordozóeszközökkel rendelkezett. Az Ukrajna területén maradt haderő 780 ezer fős volt, 9293 harckocsival, körülbelül 11 ezer páncélozott szállító- és gyalogsági harcjárművel, 18240 tüzérségi eszközzel, körülbelül 2 ezer repülőgéppel és 800 db helikopterrel. Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa (Verhovna Rada) 1991. szeptember 24-i határozata rendelkezett arról, hogy az egykori Szovjet Hadsereg Ukrajna területén található fegyveres alakulatai fölött átveszi a fennhatóságot, és egyúttal létrehozták Ukrajna Védelmi Minisztériumát. A független Ukrajna fegyveres erőinek létrehozása óta – különböző intenzitással – tart az a folyamat, amelynek célja egy modern, mozgékony és ütőképes haderő létrehozása az ország igényeinek megfelelően.
Az Ukrán Fegyveres Erők létrehozása utáni első években folyt a hadsereg működését szabályozó jogszabályok megalkotása, valamint a szervezeti átalakítás. A kezdeti idők átalakítását a szovjet örökségből adódó haditechnikai eszközpark és a nagy létszámú személyi állomány gyors leépítése jellemezte. Erre az időszakra esett Ukrajna csatlakozása az Európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződéshez történt csatlakozása, valamint 1992-es csatlakozása a Taskenti Egyezményhez.
1992-re kialakult az ország fegyveres struktúráinak törvényi háttere. Az Ukrán Fegyveres Erők kialakításának egyik alapdokumentuma a Legfelsőbb Tanács által elfogadott "Ukrajna védelmének és az Ukrán Fegyveres Erők kialakításának koncepciója". Létrehozták a védelmi szféra ügyeit koordináló, az elnök mellett működő Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácsot, a Legfelsőbb Tanács elfogadta az "Ukrajna védelméről" és az "Ukrán Fegyveres Erőkről" szóló törvényeket.
Ukrajna lemondott nukleáris fegyvereiről, 1996. június 1. óta az ország területén nincs atomfegyver. Az 1240 db nukleáris robbanófeje a gázadósság egy részének elengedése fejében Ukrajna átadta Oroszországnak. A 43 db stratégiai bombázó egy részét (Tu–160) ugyancsak Oroszországnak adta el Ukrajna, nagyobb részüket (Tu–160 és Tu–95) pedig egy majdnem egy évtizedes folyamat során megsemmisítette. Ugyancsak felszámolták a stratégiai rakétacsapatok Ukrajna területén maradt 176 db interkontinentális ballisztikus rakétáját. Ukrajna 1994-ben csatlakozott az atomsorompó-egyezményhez is.
Az Ukrán Fegyveres Erők számos nemzetközi akcióba kapcsolódtak be. Az ukrán hadsereg első nemzetközi szerepvállalására a délszláv konfliktusban került sor. 2006-ban közel 20 000 ukrán katona szolgált különféle békefenntartó missziókban a világ 10 országában.
Az Ukrán Fegyveres Erők első éles harci alkalmazására 2004. április 6-án került sor Irakban, Al-Kut városában, ahol az ukrán békefenntartók többórás harcot vívtak a bázisukat támadó iraki gerillákkal.
2014 októberéig a szovjet hagyományokon alapuló február 23. volt a fegyveres erők ünnepes. Petro Porosenko 2014. októberi elnöki rendelete[1] nyomán október 14-e a fegyveveres erők ünnepnapja (a haza védőjének napja).
Felépítése
Ukrán Szárazföldi Erők
Az Ukrán Szárazföldi Erők hadműveleti parancsnokságai elhelyezkedése Ukrajnában
Ukrajna szárazföldi hadereje szervezetileg az elnöknek és a vezérkarnak közvetlenül alárendelt egységekből, illetve négy hadműveleti parancsnokságból, áll.
A függetlenség elnyerése (1991. augusztus 24.) után három szovjet katonai körzet volt Ukrajna területén: Kijevi Katonai Körzet, az Odessza Katonai Körzet és a Kárpátok Katonai Körzet. A Szovjetunió összeomlása után a 13. összfegyvernemi hadsereg Ukrajna fennhatósága alá került, ahol 13. hadsereghadtest megnevezéssel az ukrán szárazföldi erők hadműveleti és taktikai egysége volt 2013-ig. 1993. július 1-jén hozták létre 6. gárdahadtestet az akkoriban az odesszai katonai körzethez tartozó 6. gárda harckocsihadsereg átszervezésével, az egység szintén 2013-ig létezett. 1998-ban történt az első jelentős átalakítás, a három Katonai Körzet helyén létrejött három új Műveleti Parancsnokság: Nyugati Műveleti Parancsnokság (Lviv), Déli Műveleti Parancsnokság (Odessza) – amelybe beépült a 6. gárdahadtest – és Északi Műveleti Parancsnokság (Csernyihiv) – amely a 13. hadseregtestre épült. 2006-ban elnöki rendelettel Ukrajna területét négy katonai szárazföldi zónára osztották: Nyugati Műveleti Parancsnokság (Lviv), Déli Műveleti Parancsnokság (Odessza), Északi területi közigazgatás (Csernihiv) és az Ukrán fegyveres erők haditengerészeti erői (Krím). 2013-ban újabb reform kezdődött, Ukrajna elnökének rendeletével a szárazföldi haderő két hadműveleti parancsnokság alá került: „Dél” hadműveleti parancsnokság (Dnyipropetrovszk) és "Északi" hadműveleti parancsnokság (Rivne) alá. 2015-ben, a Kelet-ukrajnai háborúval összefüggésben új önálló hadműveleti parancsnokság megalakításáról döntöttek. Megkezdődött a fegyveres erők új reformja, akkor Ukrajna területét négy katonai szárazföldi övezetre osztották fel, amely egy-egy hadtestet jelent.
Szárazföldi Erők Parancsnokság közvetlen alárendelt egységei
Az Ukrán Fegyveres Erők Szárazföldi Erők Parancsnokságának alárendelt alakulatok és egységek:
57. légibázis [a hadsereg repülésének karbantartására, javítására és ellátására] (Brody, Lviv terület)
Tartalék hadtest A tartalékos hadtesthez tartozó dandárok a Vezérkar Stratégiai Tartaléka.
3. önálló harckocsidandár
5. önálló harckocsidandár
14. önálló harckocsidandár
15. önálló gépesített dandár
33. önálló gépesített dandár
45. önálló tüzérdandár
60. önálló gépesített ezred
62. önálló gépesített dandár
63. önálló gépesített dandár
66. önálló gépesített dandár
Területi Védelmi Erők Parancsnoksága (TVEP)
A TVEP információs és távközlési központ (Kijev)
a TVEP-nek közvetlenül alárendelt támogató egységek
A négy területvédelmi igazgatóság a szárazföldi erők négy regionális parancsnoksága alatt működik. A területvédelmi dandár egy lövész zászlóaljból, és területenként (ukránul: область) létrehozott területvédelmi zászlóaljakból épül fel, néhány kiegészítő egységgel. 2022 januárjában az ukrán védelmi minisztérium tájékoztatást tett közzé a területi védelmi erők bővítésére vonatkozó terveiről. A Területvédelmi Erőknek el kell érnie a 25 dandárt a 25 régióban (egy terület – egy dandár, 24 terület van, plusz Kijev), legalább 150 zászlóaljból (egy zászlóalj rajononként[5]) felépülve. A létszám békeidőben tízezer, háborús mozgósítás esetén pedig több mint egyszázharmincezer főt jelenthet.[6]
Az Észak hadműveleti parancsnokság (ÉHP) az Ukrán Fegyveres Erők Szárazföldi Erőinek operatív egysége Ukrajna északi részén hat régióban – Zsitomiri, Kijevi, Poltavai, Szumii, Cserkaszi és Csernyihivi területek (ukránul: область) – és Kijev városában. Az ÉHP központja Csernyihiv.[7]
Története
Ukrajna 1991. augusztus 24. elnyerte függetlenségét. A szovjet 1. hadsereghadtest (korábban 1. gárdahadsereg) Ukrajna területen állomásozott, a főhadiszállása Csernyihivben volt. Az 1990-es évek elején a hadsereg 1. hadsereggé alakult, majd 1996-ban átalakult Északi Műveleti és Területi Parancsnoksággá magába olvasztva a 8. hadsereghadtest egységeit és alakulatait. 1998. elején a parancsnokság ketté vált. Az Északi Műveleti Parancsnokság a területen végzett műveleteket irányította, az Északi Területi Parancsnokság más feladatot látott el. 2005. augusztusában az Északi Műveleti Parancsnokságból létrehozták az Északi Területi Igazgatóságot. Az igazgatóság feladata 2008-tól a területvédelem megszervezése, a sorkatonák és szerződéses katonák toborzása, valamint az infrastruktúra kezelése. 2012-ben feloszlatták a 30. Különálló híradóezredet, ez az operatív irányítási képességek elvesztéséhez vezetett.[8] 2013 novemberében az igazgatóságot az északi hadműveleti parancsnoksággá alakították át. A parancsnokság felszívta a feloszlatott 13. hadsereg (Rivne) egységeit. Az ÉHP alakulatai több nemzetközi küldetésben vettek részt, mint Irak,[9] ex-Jugoszlávia,[10] Libanon, Kongó, Libéria.[11][12][13]
Katonai egységek
Észak hadműveleti parancsnokság alá tartozó magasabb egységek. A NyHP részletes felépítését a jobbra fent található ábra kattintva lehet megtekinteni. Ez a táblázat 2022-es, az ábra a 2017-es állapotot mutatja.
Mindent terület (oblast) különálló önkéntes területvédelmi dandárral rendelkezik, amely rendre egy-egy lövész zászlóaljat jelent a további tartalékosokkal feltölthető egységek mellett.
A Déli Hadműveleti Parancsnokság (DHP) az Ukrán Fegyveres Erők Szárazföldi Erőinek operatív egysége Ukrajna déli részén öt régióban – Vinnicjai, Kirovohradi, Mikolajivi, Odesszai és Herszoni területek (ukránul: область). A Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol város szárazföldi területe, mint különálló katonai terület, a DHP felelősségi körébe tartozik, figyelembe véve a megszállt területekre vonatkozó törvényeket.[14] A DHP főhadiszállása Odessza.
Története
Az odesszai katonai körzet 1842 júliusában alapította I. Miklós orosz cár hadügyminisztere, Dmitrij Miljutyin. A II. Világháború során az Odesszai Katonai körzet haderejét többször átszervezve használta fel a Szovjet Hadsereg. Ukrajna 1991-es függetlenné válását követően a területen állomásozó szovjet egységek ukrán egységgé lettek. Az ukrán védelmi minisztérium 1997. július 1-jei irányelvének megfelelően 1998. január 3-tól az Odessza Katonai Körzetet Déli Műveleti Parancsnoksággá szervezték át, amelynek irányító szervei Odesszában voltak. A Déli Műveleti Parancsnokság felelősségi területe nyolc régió volt: Dnyipropetrovszki, Donyecki, Zaporizzsjai, Kirovohradi, Luhanszki, Mikolajivi, Odesszai és Herszoni területek. 2013-ban a 6. hadsereghadtest bázisán, amelynek irányító szervei Dnyipropetrovszkban voltak, létrehozták a Dél hadműveleti parancsnokságot. 2015-ben az újonnan létrehozott Kelet hadműveleti parancsnokság a dnyipropetrovszki irányító testületeknek volt alárendelve, amelyet később Mikolajivbe, majd Odesszába helyeztek át.
Katonai egységek
Észak hadműveleti parancsnokság alá tartozó magasabb egységek. A NyHP részletes felépítését a jobbra fent található ábra kattintva lehet megtekinteni. Ez a táblázat 2022-es, az ábra a 2017-es állapotot mutatja.
Mindent terület (oblast) különálló önkéntes területvédelmi dandárral rendelkezik, amely rendre egy-egy lövész zászlóaljat jelent a további tartalékosokkal feltölthető egységek mellett.
2015-ben, a Kelet-ukrajnai háborúval összefüggésben új önálló hadműveleti parancsnokság megalakításáról döntöttek. Megkezdődött a fegyveres erők új reformja, amelynek során létrejött a Keleti hadműveleti parancsnokság.
Katonai egységek
Keleti hadműveleti parancsnokság alá tartozó magasabb egységek. A KHP részletes felépítését a jobbra fent található ábra kattintva lehet megtekinteni. Ez a táblázat 2022-es, az ábra a 2017-es állapotot mutatja.
Mindent terület (oblast) különálló önkéntes területvédelmi dandárral rendelkezik, amely rendre egy-egy lövész zászlóaljat jelent a további tartalékosokkal feltölthető egységek mellett.
Az Ukrán Szárazföldi erőkben megtalálhatók a gépesített csapatok, a harckocsizó csapatok, a tüzérség és rakétatüzérség, a csapatrepülők, valamint a speciális rendeltetésű csapatok és egyéb kisegítő fegyvernemek.
Történelem
Ukrajna függetlenségének kikiáltása (1991. augusztus 24.)[15] előtt az ország a Szovjetunió tagköztársasága volt. Ukrajnát három katonai körzetre osztották: Kijev, Odessza és Kárpátalja (létrehozva 1945. július). 1998-ban a Kárpátalja Katonai Körzetre alapozva megalakult a Nyugati Műveleti Parancsnokság, amelynek irányító szervei Lvivben voltak.[16] A nyugati hadműveleti parancsnokság felelősségi területe Vinnica, Voliny, Kárpátalja, Ivano-Frankivszk, Lviv, Rivne, Ternopil, Hmelnickij és Csernyivci régiók területe volt. Többszöri átszervezést követően 2015. április 1-jén megalakult a Nyugati hadműveleti parancsnokság rivnei központtal, a lvivi nyugati hadműveleti parancsnoki irodát 2015. augusztusában megszüntették.
Katonai egységek
Nyugat hadműveleti parancsnokság alá tartozó magasabb egységek. A NyHP részletes felépítését a jobbra fent található ábra kattintva lehet megtekinteni. Ez a táblázat 2022-es, az ábra a 2017-es állapotot mutatja.
Mindent terület (oblast) különálló önkéntes területvédelmi dandárral rendelkezik, amely rendre egy-egy lövész zászlóaljat jelent a további tartalékosokkal feltölthető egységek mellett.
Ilyen a 101. területvédelmi dandár is a Kárpátalja területen. Ezt a dandárt a 212. lövész zászlóalj (Ungvár), a 68. területvédelmi zászlóalj (Ungvár), a 69. területvédelmi zászlóalj (Rahó), a 70. területvédelmi zászlóalj (Munkács), a 71. területvédelmi zászlóalj (Técső), a 72. területvédelmi zászlóalj (Huszt) és a 73. területvédelmi zászlóalj (Beregszász) alkotja. A dandár alá rendelve működik a kémelhárítás, a logisztika, a kommunikáció és egy légvédelmi szakasz is.[17]
Harci egységek térképen (2017)
A fejezetben szereplő harci egységek – felderítő egységek kivételével – földrajzi elhelyezése az alábbi térképen látható. Az egységek parancsnokságát jelzi a pozíció.
Ukrán Szárazföldi Erők Harci egységeinek elhelyezkedése (2017) Tank Gépesített
Gépkocsizó Hegyi vadász Tüzérség Rakétatüzérség Légi egység Légvédelmi rakéta tüzérség Műszaki alakulat a dőlt betűs egységek a Szárazföldi Erők Parancsnokság közvetlen alárendelt egységei
Az AKA-02 hajót 1971-ben építették a Szosznovszkij Hajógyárban 1652-es sorozatszámmal a Szovjetunió Fekete-tengeri Flotta számára. 2019-től az Ukrán Fegyveres Erők Haditengerészetének 24. Folyami Hajók Hadosztályának része volt, székhelye Ochakiv.
A hajó a 2022-es orosz invázió során Mariupol védelmében vett részt, ahol sérülést szenvedett és az orosz erők elfoglalták. Később az orosz Fekete-tengeri Flottánál szolgálatba állították.[32]
A hajót 2018. augusztus 25-én a Keresi-szorosban történt tengeri incidens során az orosz erők elfoglalták, majd 2019. augusztus 18-án visszaadták Ukrajnának. A hajó Odesszában, a Nyugati Haditengerészeti Bázison állomásozik.
A hajót 2018. augusztus 25-én a Keresi-szorosban történt tengeri incidens során az orosz erők elfoglalták, majd 2019. augusztus 18-án visszaadták Ukrajnának. A hajó Odesszában, a Nyugati Haditengerészeti Bázison állomásozik.
2018-tól az azoki flottillában szolgált, honi kikötője Bergyanszkban volt. A 2022-es orosz támadást követően a hajó részt vett Mariupol védelmében, ahol orosz ellenőrzés alá került.
Az USA-ban épült, USCGC Cushing néven a Az Egyesült Államok Parti Őrségében szolgált, amíg át nem adták Ukrajnának. 2022. március 3-án egy orosz repülőgépe H–31 levegő-föld rakétával elsüllyesztette. A személyzet egy részét sikerült kimenteni.
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!
A személyi állomány létszáma 2007-ben 15 470 fő volt.
1997. május 31-énUkrajna és Oroszország kormánya megegyezett a fekete-tengeri flotta státusáról és csoportosításáról, előreláthatólag 20 évre. Az egyezmény értelmében a két ország haditengerészete közösen használja többek között a szevasztopoli bázist.
A 2022-es orosz invázió idején sok eszköz megsemmisült, pontos számuk még nem ismert.
Jegyzetek
↑[http://www.president.ua/documents/18252.html{{Halott link|url=http://www.president.ua/documents/18252.html |date=2018-11 }} Ukrajna elnökének 806/2014. sz. rendelete]
↑Petro Ivanovics Kalnisevszkij (1690-1803) politikus és katonai vezető, aki a Zaporozsjei Szics utolsó atamánja volt. A posztot 1762-ben, illetve 1765–1775 között töltötte be.
↑1629 végén a Rzeczpospolita hadserege, a Svédország elleni háborút követően, Ukrajna területén maradt. A lengyel katonák rablótámadásai, a pravoszlávok egyre fokozódó üldözése és az ellentétek kiéleződése a lajstromozott (lengyel barát) és lajstromon kívül maradt kozákok között felkeléshez vezettek. A felkelés élén Tarasz Fedorovics (Trjaszilo) állt.
Március közepén Tarasz Fedorovics tízezer kozákja élén kivonult a szicsből. Cserkaszi felé vették az irányt, hogy kézre kerítsék Csornijt. A kozákok elfoglalták Korszunyt, Kanevet és Perejaszlavot. Tarasz Fedorovics kiáltványt intézett az ukránokhoz, amelyben felszólította őket, hogy csatlakozzanak a felkeléshez, harcoljanak együtt a pravoszláv egyház felszabadításáért és a lengyel iga lerázásáért. A döntő ütközetre Perejaszlav alatt került sor Trjaszilo kozákjai és Sztanyiszlav Konyecpolszkij korona-hetman lengyel büntetőosztaga között, amely több mint három hétig tartott.
A csata legvéresebb napja 1630. május 15-e volt, amit Tarasz éjszakájának nevezett el elbeszélő költeményében Sevcsenko. Ezen az éjszakán egy kis kozák különítmény észrevétlenül belopakodott a lengyel táborba, megközelítette Konyecpolszkij sátrát és megsemmisítette a védelmére kirendelt arany századot, amely 150 előkelő nemesi családból származó ifjúból állt.
Konyecpolszkij kénytelen volt tárgyalóasztalhoz ülni a felkelőkkel. 1630. május 29-én született meg a perejaszlavi megállapodás. A felkelők amnesztiában részesültek, továbbra is érvényben maradt a kurukivi egyezmény, a lajstromozott kozákok számát viszont hatról nyolcezer főre emelték. Tarasz Fedorovics szégyenletesnek ítélte meg a szerződés egyes pontjait, ezért nem is írta alá.
↑Viktor Pavlenko (1886. november 10. – 1932.) Pavlenko 1909-ben fejezte be a csuhuvi kadét gyalogsági iskolát és a Szevasztopol melletti Kacsában a repülőiskolát. Az első világháború alatt (1914-1917) az Orosz Birodalmi Hadsereg légiközlekedési alezredeseként Pavlenko a Mogiljovi Legfelsőbb Főparancsnoki Főparancsnokság (Stavka) légbiztonságáért volt felelős.
↑A 2020-as közigazgatási reform után 136 rajon lett beleértve az oroszok által elfoglalt krími félszigetet is.
↑Petro Konasevics-Szahajdacsnij (1557?–1622) egy Szambor környéki ukrán pravoszláv slachtics családjában látta meg a napvilágot. Tanulmá- nyait az osztrohi akadémián végezte, majd Zaporizzsjába ment. Tehetsége, megfontoltsága, műveltsége folytán hamarosan nagy tekintélyre tett szert társai körében, akik a katonai vezetés tagjává is megválasztották. 1614–1616 és 1620–1622 között a lajstromozott kozákok hetmanja volt. Pragmatikus, kompromisszum kereső, szilárd fegyelmet tartó hetman hírében állt. Több győzelemmel végződő hadjáratot vezetett az Oszmán Birodalom és a Krími Kánság ellen. Védelmezte a pravoszláv egyházat és támogatta az egyházi testvériségeket.
↑A Krivak osztály, a szovjet Project 1135 Буревестник (Viharmadár, NATO: "Krivak") osztályú fregatt– és járőrhajó–sorozata. Az első egység 1970-ben készült a Szovjetunióban.
↑Фрегат України “Гетьман Сагайдачний” виведений з ладу (ukrán nyelven), 2022. április 8. (Hozzáférés: 2022. április 5.) „A haditengerészet zászlóshajóját, a Hetman Szahajdacsnijt Mikolajivban fegyvermentesítették és a elsüllyesztették, hogy ne kerüljön orosz kézre… „Ez a háború első napján, február 24-én történt. A hajó harcképtelen volt, kiszerelt fegyverekkel, és a kikötőben volt javítás alatt. A győzelem után ki fogjuk emelni” – mondta Olekszij Honcsarenko képviselő.”
↑A Szovjetunió Haditengerészetében és az Ukrán Haditengerészetben a 206M projekt torpedónaszádjának módosításaival készült rakétahaj torpedónaszád. "Віхрь" kód, Matka osztály.
↑З катеру «Прилуки» демонтували пускові «Термітів», 2018. december 15. (Hozzáférés: 2022. április 5.) „A 206MP projekt Pryluky rakétahajóján (P153) leszerelték a Termit hajóelhárító rakéták KT-97M indítókonténereit. Korábban arról számoltak be, hogy ezeket a munkálatokat a dokkjavítás során kell elvégezni, és a jövőben a hajótest kielégítő műszaki állapota esetén ki kell cserélni az ukrán „Neptune” hajóelhárító rakéták indítószerkezetére.”
↑ abcdefghiA tüzérségi járőrhajó a nagy sebességű kis hadihajók osztálya, amelynek fő fegyvere a tüzérségi rendszer (cső, sugárhajtás stb.). Az ilyen hajók felszerelt fegyverek száma és kalibere a harci céltól függ. A tengeri csatában az ellenség feletti győzelmet tüzérségi tűzzel éri el. A tengeri és folyami tüzérségi járőrhajó kis felszínű hajó. A part menti tengeri, folyami és tavi területeken járőrözve az élő erő és ellenséges felszerelés megsemmisítésére tervezték. A tüzérségi járőrhajó általában 57-76mm-es univerzális tüzérségi berendezésekkel és nagy kaliberű géppuskákkal szerelik fel.
↑A Zhuk osztályú járőrhajó, más néven Project 1400M (Гриф, később Гриф-М), kisebb, 40 tonnánál kisebb vízkiszorítású határőrhajó, amelyet 1969 és 1991 között a Szovjetunióban, majd Ukrajnában építettek. A hazai vizeken kikötői járőrként használták őket, kiválóak voltak erre a feladatra, köszönhetően a tömeggyártásra alkalmas olcsó kialakításnak: egyetlen egyszerű radaregységgel és kézi célzású géppuskákkal készültek.
↑Ukránul: катер, ami az ukrán wiki szerint angolul cutter. A kutter viszont vitorlás hajó a magyar szóhasználat szerint. Amerikában a part menti vizeken járőröző hajókat nevezik Coast Guard Cutter.
↑ abcA 376-os projekt hajói ukrán kódneve: "Сєвєр", azaz "Észak", NATO-besorolás szerint "Yaroslavet" – a projekt első hajója neve után.
↑U-172 АК-01 (ukrán nyelven). (Hozzáférés: 2022. április 6.)
↑U-173 АК-02 (ukrán nyelven). (Hozzáférés: 2022. április 6.)
↑ abcdefgA Krím Oroszország általi 2014-es annektálása után az ukrán haditengerészet fejlesztési koncepciója alapján tervezett járőrhajó osztály, a szúnyogflotta egyik alkotóeleme. A mikolajivi "Hajóépítési Kutatási és Tervező Központ" az 58150 projekt ("Gyurza") keretében fejlesztette ki a kis páncélozott tüzérségi járőrhajók új típusát – az elődjénél valamivel nagyobb méretekkel, erősebb hajtóművel és fejlettebb fegyverekkel. A hajók 2015 végén álltak az ukrán haditengerészet szolgálatába. 2017-ben bejelentették, hogy ezeket a járőrhajókat az Azovi-tengeren szeretnék használni. 2018 szeptemberétől az első hajókat az Azovi haditengerészeti támaszpontra telepítették át.
↑ abcdA szigetosztályú járőrhajók az amerikai parti őrség nagysebességű járőrhajóinak osztálya, amelyeket parti vizeken végzett járőrözésre, valamint kutatási és mentési műveletekre terveztek.
-_Armour_(NATO_APP-6).svg){kind=small}
-_Infantry_-_Mechanized_(NATO_APP-6).svg){kind=small}
-_Infantry_-_Mechanized_-_Wheeled_APC_(NATO_APP-6).svg){kind=small}
-_Infantry_-_Assault_Infantry_-_Mountain_().svg){kind=small}
-_Artillery_(NATO_APP-6).svg){kind=small}
-_Artillery_-_Rocket_Launchers_(MulitRocket)_(NATO_APP-6).svg){kind=small}
-_Aviation_-_Fixed_and_Rotary_Wing_(NATO_APP-6A).svg){kind=small}
-_Air_Defence_-_Missiles_(NATO_APP-6C).svg){kind=small}
-_Military_Engineers_(NATO_APP-6).svg){kind=small}
.jpg)
-1.svg){kind=icon}
.jpg)
_%D0%AE.%D0%9E%D0%BB%D0%B5%D1%84%D1%96%D1%80%D0%B5%D0%BD%D0%BA%D0%BE.png)
_08.jpg)
_%D0%9F%D1%80%D0%B8%D0%BB%D1%83%D0%BA%D0%B8.png){kind=small}
.jpg)
_%D0%90%D0%BA%D0%BA%D0%B5%D1%80%D0%BC%D0%B0%D0%BD.png)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
