Daniel Estrin Simone Dow Scott Kay Ashley Doodkorte Alex Canion
Korábbi tagok
Mark Boeijen (2005–2011) Chris Hanssen (2009–2010) Mark De Vattimo (1999–2008) Melissa Fiocco (2003–2007) Geoff Callaghan (2000–2006) Emanuel Rudnicki (2000–2006) Jennah Greaig (2001–2003) Mark Baker (1999–2000) Adam Lovkis (1999–2000)
A Voyagert 1999-ben alapította a Nyugat-Ausztráliai Egyetemen Daniel Estrin, Mark Baker és Adam Lovkis. A banda felállása néhányszor változott, mielőtt 2003-ban felvették az Element V albumot Aidan Bartonnal a Sovereign Studiosban, Willettonban, Nyugat-Ausztráliában.[2] Az Element V albumot 2003-ban adták ki Ausztráliában, amit a holland DVS Records kiadó is megvett, majd a következő évben kiadták Európában.[3] A japán Woodbell/Experience kiadó ugyanabban az évben engedélyezte az albumot japán terjesztésre, és kiadta a Now and Forever című bónuszdallal együtt a szigetországban.[4] A Voyager népszerűsége gyorsan nőtt az Element V európai megjelenését követően, melynek köszönhetően az együttes nyithatta meg Steve Vai koncertjét Perthben.
2006 elején a Voyager átszerződött a Sovereign stúdióhoz, hogy felvegye a uniVers-et. A Voyager videoklipet is forgatott a Sober dal rádiós változatához, és 2006-ban kiadta kislemezként. A zenekar 2006-ban a hollandiai ProgPower Europe Fesztiválon lépett fel, ahol pozitív visszhangot kaptak a koncertjüket követően.[5][6] Ennek a fellépésnek köszönhetően a Voyager 2008-ban meghívást kapott a ProgPower UK-re. 2006 végén a Voyager a Nevermore-ral együtt lépett fel. 2007 elején a DVS Records bejelentette, hogy véglegesen bezárnak, így a Voyagernek nem maradt kiadója, hogy megjelentesse a uniVers című albumát, amelyet ekkor már teljes egészében rögzítettek.[7]
2007 októberében a zenekar szerződést kötött a német Dockyard 1 Records kiadóval Hamburgban, amely világszerte kiadta a uniVers-t.[8]2008 januárjában az Amerikai Egyesült Államokban a Locomotive Records-on keresztül terjesztették az albumot. A uniVers világszerte pozitív elismerést kapott a kritikusok körében, a belga Mindview magazin a hónap albumának, a finn Imperiumi magazin pedig a hét albumának választotta.[9] Az ausztrál Triple J 2007-es Full Metal Racket album listáján a hetedik lett a uniVers.[10] A zenekart jelölték a MusicOz Awards Top 10-es mezőnyébe.[11] A zenekar nem sokkal a uniVers megjelenését követően megvált Melissa Fiocco basszusgitárostól, ami nem volt ellentmondásmentes. Fioccót Alex Canion váltotta, aki akkor még csak 18 éves volt. Nem sokkal Canion első voyageres fellépése után a banda Sydney-be és Melbourne-be indult egy miniturnéra, hogy népszerűsítsék a uniVers-t.
2008 januárjában a Voyager a Nightwish-sel együtt lépett fel Perthben. Az együttes Toto-val tervezett ausztrál turnéja törölve lett 2008 márciusában, a Toto színpadtechnikai követelményei miatt. 2008 február végén a ProgPower UK-t is törölték a rossz jegyeladások miatt.[12] A Voyager jelezte, hogy a koncert lemondásának ellenére folytatják az európai turnéjukat Dániában, Hollandiában, Németországban és Svájcban. A turnéjuk során felléptek a House of Lords zenekarral is a Ballroom Hamburgon.
2008 júniusában Mark De Vattimo gitáros kilépett a Voyagerből személyes és zenei nézeteltérések miatt. A Voyager 2009 augusztusában a Queensrÿche együttessel, 2009 szeptemberében pedig a svéd Deathstars-szal közösen lépett fel. Miután Adam Rounddal új dalokat rögzítettek a maylandsi Kingdom Studiosban, a Voyager kiadta az I Am the ReVolution című albumot 2009. szeptember 20-án a németországi Dockyard 1 Records és az ausztráliai Riot Entertainment révén. Az albumot azonnal elismerés fogadta a kritikusok részéről, beleértve a népszerű Vampster-t is,[13][14][15] habár egyesek kifejezetten szkeptikusak voltak a banda erős dallamhatásaival és popos hangzásával kapcsolatban.[16] Az albumot a romániai MetalFan weboldal a hét albumának választotta,[17] a Total Existence Failure című dal pedig az Év dala díjat nyerte el a West Australian Music Industry Awards-on.[18]
2013 végén a Voyager közösségi finanszírozási kampányt indított az V című albumához, és bemutattak felvételeket az új dalok gyártás előtti felvételeiből. A kampány célját az indulástól számított három napon belül elérték. A Breaking Down volt az első kislemez erről az albumról. 2015 májusában a Voyager országos turnéra indult, a Klone francia progresszív rock együttes támogatásával. Szeptemberben tértek vissza Észak-Amerikába a US ProgPower eseményre és egy országos turnéra.
A Ghost Mile című hatodik stúdióalbumuk 2017. május 12-én jelent meg. 2018. szeptember 21-én a Voyager fellépett az Indigo at The O2-ben, Londonban, az Európai ŰrügynökségSpace Rocks kiállításának részeként, lehetőséget adva nekik, hogy eljátsszák a következő albumról a Colours és a Brightstar című dalokat.[21]
Az együttes 2020-ban a Runaway című dalával jelentkezett a Eurovision: Australia Decides című nemzeti válogatóműsorba, de végül nem választották ki őket a döntőben részt vevő tíz fellépő közé.[22][23] Két évvel később Dreamer című dalukkal bejutottak a Eurovision: Australia Decides élő műsorába,[24] ahol ugyan megnyerték a közönségszavazást, de összesítésben a második helyen végeztek, így nem ők képviselhették Ausztráliát a 2022-es Eurovíziós Dalfesztiválon. 2023. február 21-én az ausztrál SBS bejelentette, hogy az együttes képviseli az országot az Eurovíziós DalfesztiválonLiverpoolban. A Promise című dalukat a videóklippel együtt ekkor mutatták be a dalfesztivál hivatalos YouTube-csatornáján. Versenydalukat először a május 11-én rendezendő második elődöntőben adták elő. Itt az első helyen jutottak tovább a két nappal később rendezett döntőbe, ahol végül összesítésben a kilencedik helyezettek lettek.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
