1953-ban, mindössze 23 éves korában doktorált, és az egyetemen maradt oktatóként. 1959-ben habilitált. 1960-tól két évet töltött a Michigani Egyetemen vendégprofesszorként, de megfordult a Yale-en, a Columbián és a Berkeley-n is. 1962–1966-ban a Heidelbergi Egyetem tanított, de Frankfurtban is tevékenykedett. 1966-ban tért vissza Münchenbe, és a kínai kulturális forradalom problémáit kutatta. 1981–1983-ban az egyetem régészeti tanszékét vezette, de a Kelet-Ázsia Intézet igazgatója is volt. 1985-ben a Bajor Tudományos Akadémia tagjai közé választották.
1959-ben jelent meg a klasszikus kínai novellákból álló antológiája, Die goldene Truhe címen, amelyet Herbert Frankéval közösen fordított és állított össze.
