Neve a régi magyar Zotam személynévből való, ennek eredete a szlávZem személynév. Névmagyarázatához hozzátartozik, hogy a nép körében ismert monda szerint egykori várát Zéta király állította és tőle ered a neve.
Története
1332-ben a pápai tizedjegyzék Zathalaka néven említi először. A hagyomány szerint eredetileg a ma Csellőnek, vagy Csele-dombnak nevezett helyen feküdt a Küküllő kiszélesedő völgyében, a mai falutól negyedórára és régen Cseleházának hívták. A tatárjáráskor a falut felégették, azután települt mai helyére. Középkori temploma a többszöri újjáépítés dacára megsemmisült. Mai római katolikus temploma 1912 és 1914 között épült. A falu 1590 és 1612 között katolikus esperesi székhely volt. 1622-ben Bethlen Gábortól szabadalmakat kapott, kiváltságait később több ízben megerősítették. Lakói híres zsindelykészítők voltak, amiért egykor adómentességet is élveztek. A település fafeldolgozásáról és faáruiról híres.
1910-ben 4724 lakosa volt, 1992-ben 4602 lakosából 4598 magyar és 4 román volt. A trianoni békeszerződésigUdvarhely vármegyeUdvarhelyi járásához tartozott.
Látnivalók
A vár csekély romjai a helységtől félórányira a Deság patakának a Küküllőbe torkolása feletti sziklacsúcson találhatók. A várat valószínűleg földrengés döntötte romba.
Ivóból lehet a legkönnyebben és leggyorsabban megközelíteni a Hargita hegyvonulat legmagasabb csúcsát, az 1801 m magas Madarasi Hargitát (a székelyek „Szent Hegyét”).
A településen sok 19–20. századi székelykapu megcsodálható.
Itt született 1895-ben páter Boros Fortunát ferences szerzetes, történész a ferences rend erdélyi történetének kutatója, fő műve 1927-ben jelent meg. 1953-ban mártírhalált halt a Duna-csatornánál létesített munkatáborban. A temetőben síremléke áll.
Itt született 1901-ben Szabó Dömjén római katolikus egyházi író.
Itt született 1914-ben Mezei Mózes ferences szerzetes, egyházi író, szótáríró.