A 14. sakkolimpia1960. október 26. és november 9. között a Német Demokratikus Köztársaságban, Lipcsében került megrendezésre. Helyszíne a Ring-Messehaus kiállítási csarnok volt, ahol a versennyel egyidejűleg nagyszabású kiállítást is tartottak „Chess in the Fields of History" (A sakk a történelemben) címmel. A verseny nagy érdeklődést keltett, minden nap több mint 10 000 érdeklődőt vonzott.[1]
A résztvevők
Fischer és Tal egymás ellen a lipcsei sakkolimpián
Az eseményen 40 ország vett részt, 232 versenyzővel, mindkét szám rekordot jelentett a hivatalos és a nemhivatalos sakkolimpiák történetében is. A mezőny erősségét a megjelent 26 nemzetközi nagymester és 37 nemzetközi mester jelzi.
A szovjet csapat ezúttal is kimagaslóan erős összeállításban, a világ élvonalát jelentő hat nemzetközi nagymesterrel állt ki. Az éltáblán a friss világbajnok Mihail Tal, a második táblán Mihail Botvinnik exvilágbajnok. A harmadik táblán Paul Keres, a negyediken az első olmipiáján szereplő Viktor Korcsnoj. Az exvilágbajnok Vaszilij Szmiszlovnak ezúttal csak az első tartalék helye jutott, míg a másik tartalék a későbbi világbajnok Tigran Petroszján volt. Nem véletlenül voltak ezúttal is ők a verseny favoritjai, és a várakozásnak megfelelve nagy előnnyel nyerték ezúttal is a versenyt.
A szovjet csapat klasszisai mellett a legnagyobb érdeklődés az amerikaiak éltáblása, a 17 éves Bobby Fischer iránt mutatkozott, akinek ez volt első bemutatkozása sakkolimpián.
A szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között tartották számon a jugoszláv, a magyar és az amerikai válogatottat.
A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.
A verseny lefolyása
A 40 csapatot 4 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első három helyezett jutott az „A” döntőbe, a 4–6. helyezett a „B” döntő, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.
A verseny az elődöntőben, valamint az „A” és a „B” döntőben körmérkőzéses formában zajlott, míg a „C” döntő 11 fordulós svájci rendszerben került megrendezésre, így minden csapat azonos számú mérkőzést játszott. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.
A versenyt meggyőző fölénnyel, immár sorban ötödször a címvédő szovjet csapat nyerte az Amerikai Egyesült Államok és Jugoszlávia előtt. A szovjet csapat mind a 20 mérkőzését megnyerte, ezzel megismételte a magyar válogatott 1936-os olimpián felállított rekordját. Az egész olimpián mindössze egy játszmában szenvedtek vereséget, aminek érdekessége, hogy éppen a világbajnok Mihail Tal volt a szenvedő fél. A hat játékosuk mindegyike egyéni érmes lett, közülük négyen aranyérmesek.
Magyarország a három dobogóstól leszakadva a nagyon szoros középmezőny élén a 4. helyen végzett. Játékosaink közül Kluger Gyula teljesítményét kell kiemelni, aki a 2. tartalékok között egyéni bronzérmet szerzett.[2]
Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A magyarok közül Kluger Gyula a második tartalékok között egyéni bronzérmet szerzett.
Mannschaftsweltmeisterschaft 1960/XIV. Schach-Olympiade. 16. Oktober – 9. November 1960 im Ring-Messehaus Leipzig. Deutscher Schachverband, Berlin 1960 u. Deutscher Schachverband, Grosskrotzenburg 1960
Anita Karau; Hans Georg Anders (Hrsg.): 14. Schach-Olympiade, Leipzig 1960. Sportverlag, Berlin 1961
Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
_gegen_Fischer_(USA).jpg)
