Bánffyhunyad (románulHuedin, a mócok nyelvjárásában Hogyínu, németülHeynod, jiddisül הוניאד, cigányulOhodino) város Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Közigazgatásilag jelenleg a három kilométerre, északkeleti irányban fekvő Magyarbikal tartozik a helységhez. Bánffyhunyad egyike annak a tizennégy településnek, amelyek a megyében GMO-mentes régiót alakítottak.[5] Vasútállomással[6][7] rendelkező közúti csomópont. Kalotaszeg történelmi központja.
A helység (Bánffy-Hunyad) elnevezésének első tagja az 1435 előtt birtokba lépett, LosonczyBánffy család birtokát jelzi. A név második része a régi magyar Honod személynévből származik.[8]
Bánffyhunyad egykor Kolozs vármegye nyugati részének központja volt. Nevét 1332–1337 között a Pápai tizedjegyzék említette először Hunak néven. Györffy György kutatásai szerint egyháza már ekkor jelentősebb volt, mivel a tizedjegyzékben 1332-ben Marc (~ Mark ~ Martinus) nevű plébánmosa mellett Stephanus nevű káplánja is említve volt. Papja 1332–1337 között évente 14 garas, káplánja 1332-ben 2 garas pápai tizedet fizetett (Gy 1: 626).
Nevének további változatai: 1377-ben v. Hunyad, 1391-ben Hwnyad, 1437-ben oppidum Hwnyad, 1522-ben oppidum Banfy Hwnyadya ~
Banffyhwnyadya, 1640-ben Banffi Huniad, 1808-ban oppidum Hunyad (Bánfi-) h., Hunyad g., Hoegyin vel Hogyegyinu val, 1861-ben Bánffi-Hunyad (oppidum), Hogyen, 1888-ban Bánffy-Hunyad (Hogyinu), 1913-ban Bánffyhunyad.
Bánffyhunyad Sebesvár sorsában osztozott, mely vár szintén viselte a Hunyad vagy Hunyadvár nevet. Zsigmond király koráig királyi birtok volt, majd 1421-ben a Losonczi Bánffy család birtokába ment át: a király ekkor cserélte el a Losonczi Bánffyakkal Hunadot a Dunántúlon fekvő Kocs faluval.
1437-ben oppidum Hwnyad, vagyis már mint mezővárost említették. 1493-ban mintegy 140 felnőtt lakosát sorolták fel, 1493-ban pedig kb. 650 lakója volt. 1553-ban pedig ugyancsak mezővárosként volt említve. 1600-ban lakói megtámadták Mihály vajda darabontjait, emiatt a vajda felprédáltatta a várost. 1640-ben Banffi Huniad néven I. Rákóczi György birtoka volt.
1910-ben 5194 lakosából 4699 magyar, 28 német, 451 román volt. Ebből: 542 római katolikus, 2984 református, 1073 izraelita volt.
Népessége
1910-ben 5194 lakosából 4699 magyar és 541 román anyanyelvű volt 2984 református és 1073 zsidó (20%) vallású személlyel.
1930-ban 5.401 lakosából 2.883 magyar (53,3%), 1.137 román (21,0%), 1.018 zsidó (18,8%), 328 roma (6,0%).
2002-ben a város és társközségének 9439 lakosából 5647 román, 3127 magyar (33,1%), 660 roma (7%) volt.
2011-ben a 9346 lakosból 5821 román, 2640 magyar, 476 roma és 3 német anyanyelvű. 406 fő nem nyilatkozott identitásáról.[9]
A román közösség zöme ért vagy akár beszél is magyarul – nem utolsósorban a Magyar Televízió félévszázados és a helységben két évtizede még szinte egyöntetű nézettségének köszönhetően.
Mint Kalotaszeg falvainak többsége, a bánffyhunyadi magyar közösség túlnyomó részben Kálvin János és a Heidelbergi káté tanait követő, meggyőződéses református (a magyar nyelvű lakosság 95%-a, a magyar anyanyelvű roma lakosságot is ideértve). 3000 lelket számláló, történelmi egyházként Bánffyhunyad Kalotaszeg legerőteljesebb református egyházközsége. A román lakosság többsége görögkeleti, azaz ortodox vallású. Az egykori Zsidó Hitközség néhány évtizede restaurált temetőjét jelenleg megbízható temetőőrök vigyázzák föl. Újabban, többnyire román nyelvű neo-protestáns felekezetek is alakultak a helységben. A helységben mintegy száz lelket számláló, magyar nyelvű neo-protestáns egyházközösség is található. 2002-ben 162 római katolikust tartottak számon a helységben a hivatalos statisztikai adatok szerint.[10]
A bánffyhunyadi Magyar Hősök 2003-ban megalkotott emlékköve a református templomkertben[14]
A református templom szomszédságában levő téren található a Petőfi-emlékmű[15]
A római katolikus templomot[16]1848-ban építették neogótikus stílusban. Belsejét falfestmények és szobrok díszítik.
Két görögkeleti (ortodox) temploma közül az egyik 1910-ben, a másik 1931 és 1934 között épült. Belső falaikat ikonok díszítik.[17][18]
A Főtéren található Avram Iancu-szobor, Horea-mellszobor és az útkereszteződéseknél valamely jelentős esemény emlékére fölállított, faragott fakereszt (románul troiță)
A Octavian Goga Elméleti Líceum épülete előtt emelt Octavian Goga-szobor
A Görögkeleti (Ortodox) Esperesség épülete előtt található, monumentális Aurel Munteanu-szobor
Nicula Gheorghe mártír, post mortem alhadnagy mellszobra
A Barcsay-kastély[19] (Avram Iancu utca 41 sz.) a 18. században épült. Jelenleg román nyelvű kisegítő iskolának helyet adó műemlék.[20] A kastély területén tekinthető meg az az emelvény, amelyről I. Ferenc József végignézte az 1895-ös nagy őszi hadgyakorlat seregszemléjét.
Az Octavian Goga Elméleti Líceum udvarában kiállított római temetkezési oltár értékes régészeti lelet. Az ókori Resculumban (Sebesvár) állomásozó római légió egyik tisztjének az elhalálozási emlékműve. A leletet Albrecht Dezső hozatta a helységbe.
A bánffyhunyadi romák cifra palotáinak egyike
A Zsidó Hitközség Temetője (Varga Katalin utca). A Zsidó Hitközség 1868-ban épült zsinagógáját[21] (Stadion utca) az 1970-es években lebontották.
A helység református, ortodox, katolikus és neo-protestáns temetője (Varga Katalin utca)
A település közművelődésének múltjában olyan kiemelkedő személyiségek alakították a népi hagyományok továbbélésének, a különböző művészeti ágak virágzásának kedvező légkört, mint Gyarmathy Zsigáné született Hory Etelka (1843–1910) író, a kalotaszegi népi hagyományok gyűjtője; Kós Károly (1883–1977) építész, grafikus, író, politikus, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, a Kalotaszegi Köztársaság első megálmodója és elnöke; Morvay Pál (1914–1990) református lelkész, tanár, néprajzkutató; Vasas Samu (1927–1997) néprajzkutató, népművelő; Fekete Károly (1928) tanár.
A városban működő magyar művelődési egyesületek közé tartozik a Kós Károly Kulturális Egyesület,[26] a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület,[27] a Bánffyhunyadi Magyar Diákszervezet, valamint az Erdélyi Magyar Ifjak, illetve a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom bánffyhunyadi szervezete. Nagy múltra tekint vissza a város közművelődési lapja, az 1890–1891-ben megjelent, majd 1912-ben és 1993-ban rövid időre újraindított Kalotaszeg című folyóirat.
Néphagyományok
Kalotaszeg adminisztratív és kulturális központjaként Bánffyhunyad és a település értelmiségi rétege a 19. századtól sokat tett a környező vidék néprajzi hagyományainak megőrzéséért. Ebben a munkában Gyarmathy Zsigáné végzett jelentős munkát, aki néprajzi gyűjtései és publikációi mellett a 19. század utolsó évtizedeiben számos néprajzkutatót, népzenegyűjtőt hívott meg otthonába. Így járt az 1900 körüli években Bánffyhunyadon Vikár Béla és gyűjtött fonográffal népdalokat a helyi nótafától, Tamás Katától, akit több ízben budapesti fellépésekre is meghívott. Bartók Béla1910-ben tizenhárom népdalt gyűjtött Bánffyhunyadon. Jelentősek a vidék népzenei[28] és néptánchagyományai.[29]
A hagyományos kalotaszegi, azon belül a bánffyhunyadi női népviselet legjellemzőbb darabjai a gyakran gyapjúfonallal hímzett vagy gyönggyel díszített bőrmelles, valamint a kétoldalt a korcba dugott, derékban darázsolt lepelszoknya, a muszuj vagy bagazia.[30] A csupán a leányok által viselhető Párta úgynevezett tornyainak a számától függően a párták átlagosan négy-öt kilogramm súlyúak, de elérhetik az ennél tekintélyesebb súlyt is. A Nádas mente nehéz, cifra pártáitól eltérően a bánffyhunyadi párta viszonylag könnyű és általában négy tornya van.[31] A bánffyhunyadi népviselet elkészítéséhez szükséges anyagokat és gyöngyöket az utóbbi fél évszázadban Csehországból és Szlovákiából szerzik be a ruhák készítői. A népi díszítőművészet jellemző megnyilvánulási formája a kalotaszegi varrottas[32] és a fafaragás.[33] A jeles bánffyhunyadi fafaragók közé tartozik Kudor „Bandó” Ferenc, Kudor „Bandó” István, Pálffy Attila és Vincze „Jancsi” Ferenc, a népi hímzés napjainkban is dolgozó bánffyhunyadi mestere Kudor Mária.
Napjaink jelentős hagyományőrző eseményei közé tartozik a május első szombatján megrendezett Riszeg-tetői találkozó. A Riszeg-tetőn honos törpecserje, a henye boroszlán vagy helyi nevén riszegvirág (Daphne cneorum) egyébként a vidék növénytani jelképe. A közeli Kalotaszentkirályon rendezik meg évről évre a kalotaszentkirályi nemzetközi tánctábort és Szent István-napi néptáncfesztivált.[34]
Irodalom, művészetek
A helyi szájhagyomány szerint Bánffyhunyad Gárdonnak nevezett részében, a jelenlegi Győzelem/Victoria tér közelében, az utca sarokköveire ülve alkotta meg Petőfi Sándor 1849. március 26. és 27 között Az erdélyi hadsereghez című költeményét.[35] Bánffyhunyad több szépirodalmi mű helyszínéül szolgált, így például Kőváry LászlóSzáz történelmi rege címen 1857-ben megjelent munkájában feldolgozta Bánffyhunyad nevének eredetmondáját (Ímé Bánfi Hunyad),[36] itt játszódik Jókai MórErdély aranykora című művének tizenharmadik, Az éji harc című fejezete.[37]Kós Károlynak egy sor bánffyhunyadi vonatkozású írást köszönhetünk: Régi Kalotaszeg (1911), Varjú-nemzetség (történelmi regény, 1925), Kalotaszeg (1932), Budai Nagy Antal (színmű, 1936). 1979 és 1984 között a helyi általános iskolában tanított Bréda Ferenc esszéista, költő, irodalomkritikus, valamint itt kezdte meg iskolai tanulmányait Lovász Krisztina író, költő.
Bánffyhunyad több kortárs képzőművészt indított útnak, például Pócsai András festőművészt, Major Ildikó és Bálint Ferenc grafikusokat, de életútjával kötődik a településhez a Kolozsvárott működő Egri István iparművész, ólomüveg-tervező is.
A lakosság magas szintű anyagi kultúrájának a következtében a város és vidékének étkezési művészete Erdély-szerte híres. Az erős bánffyhunyadi háziborok (hunyadi guggolós), a gyomorrontások azonnali gyógyszeréül is használatható zsoboki sompálinka, a zsoboki kecskesajt, a pörkölt hagymával elkészített körösfői burgonyás laska, az egész Kalotaszegen megtalálható, s mind a mai napig csereáruként is használatos, rézüstökben készült fekete szilvaíz, a magas zsírtartalmú bivalytej, a vastag bivalytejföl, valamint a hatvan fok fölötti erősségűre főzött szilva-, alma- és vegyespálinka kiváló minőségű helyi termékek. A román ételkülönlegességek közül a bánffyhunyadi telemea (sós tehén-, bivaly- vagy juhsajt), a nemzeti ételnek számító, faparázson sütött, szegfűszeg-, fokhagyma- és borsfűszerezésű, disznó-, marha- és juhhúsból készült miccs (románulmititei, mici), a tejfölös és zöld csípőspaprikás pacalleves, valamint a tejfölös-vajas túrós puliszka általános közkedveltségnek örvendenek.
Híres emberek
A település szülöttei
A bánffyhunyadi zsidó mártírok holokauszt-emlékköve az izraeli Holon temetőjében, Tel-Aviv külvárosában
Vasas Samu: A kalotaszegi gyermek: A személyiségfejlődés néphagyományai Kalotaszegen. Budapest: Kráter Műhely Egyesület; Kolozsvár: Colirom. 1993, 151 o.
Vasas Samu: Népi jelvilág Kalotaszegen. Budapest: Kráter Műhely Egyesület, 1994, 147 o.
Cristian-Claudiu Filip – Horea-Dorin Matiș: Huedinul – o localitate pe drumul spre Europa: Aspecte monografice. [Bánffyhunyad – egy helység az Európa felé vezető úton: Monográfia]. Cluj: Casa Cărții de Știință, 2008, 361 o.
Fekete Károly, Hatvan év Kalotaszegen. Válogatott írások (1947–2007). Művelődés - Szentimrei Alapítvány, Sztánai füzetek 7. Sorozatszerkesztő Szabó Zsolt. A kötetben közölt képek a szerző felvételei. Kolozsvár, Sztána, 2009ISBN 9789737993380
Varjú Elemér: Sebes vára (magyar nyelven). Műemlékek Országos Bizottsága és a Könyvbarátok Szövetsége, 1932. [2004. április 8-i dátummal az [ eredetiből] archiválva].
.svg){kind=small}
