Bud György és Ivasko Mária fia. A középiskolát a nagyváradi premontrei gimnáziumban végezte, majd a budapesti egyetemre került, ahol államtudományból doktorált. Már budapesti jogi tanulmányai alatt a Központi Statisztikai Hivatalba került, amelynek rövid ideig könyvtárát is vezette. 1910-től a kereskedelemügyi minisztériumban segédtitkár, 1916-ban a Közélelmezési Hivatalnál miniszteri tanácsos, majd 1918-ban az Országos Árvizsgáló Bizottság elnöke lett. Közben 1911-től a budapesti egyetemen a statisztika magántanára, 1920-tól pedig a műegyetem gazdaságpolitikai tanszékén nyilvános rendes tanár. Politikai karrierjének lezárulta után, 1931-től ismét elfoglalta egyetemi tanszékét. A Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottsága előtt képviselte Magyarországot.
Aktívan vett részt a görögkatolikus egyház életében is. Tagja volt a Magyar Görögkatolikusok Országos Szövetségének és a budapesti Rózsák terei Egyházközség képviselőtestületének. Egyik fő védnöke volt a Vasvári Pál Körnek, a budapesti görögkatolikus egyetemisták és főiskolások egyesületének.[6]
Több tudományos publikáció szerzője, emellett szerkesztője volt a Közgazdasági Szemlének is.
Érdemei elismeréséül 1925-ben megkapta az I. osztályú magyar érdemkeresztet.[7] Halálát húgyvérűség, vesekő megbetegedés, vérszegénység okozta. Felesége Földváry Mária volt.
Politikai pályája
1921-ben a közélelmezési minisztérium államtitkára, a Bethlen-kormányban1922. október 19-től 1924. május 24-ig közélelmezési miniszter, 1924. november 15-től 1928. szeptember 5-ig pénzügyminiszter, majd 1928. szeptember 5-től 1931. augusztus 24-ig közgazdasági, ill. 1929. augusztus 31-től egyben kereskedelemügyi miniszter is. Pénzügyi politikája a bethleni konszolidáció érdekeinek szolgálatában állt.
1922-ben Rétságon nemzetgyűlési 1927-ben országgyűlési képviselővé választották a békéscsabai kerületben.
Pénzügyminiszterként az államháztartás pénzügyi egyensúlyát 3 félév alatt helyreállította, így a népszövetségi kölcsön kb. 2/3-át beruházásokra fordíthatták. Nevéhez fűződik a pengő bevezetése. Mindezzel megteremtette Klebelsberg Kunó kultúrpolitikájának pénzügyi alapjait.
Művei
A munkanélküliség statisztikája Magyarországon (Bp., 1901)
A bűnügyi statisztika reformja. Bp., 1909.
A magyar szentkorona országainak bűnügyi statisztikája az 1904/8. évekről. Bp., 1910. (Névtelenül)
A gazdaságok társadalmi concentrációja (Bp., 1911)
A gyermekmunka hazánkban és külföldön (Bp., 1911)
Bűnügyi statisztikánk és kriminalisztikánk iránya (Bp., 1912)
Árstatisztika (Bp., 1912)
Ungarische Bevölkerung. Bp., 1913.
Statisztika. Előadásai után összeáll. Gink Lajos. Bp., 1921.
Gazdasági élet és közegészségügy. Előadás. Bp., 1932.
Harc a jövőért. Bp.., 1935.
A munka mítosza. Politikai tanulmányok. Bp., 1937.
Az idők szellemében. Politikai tanulmányok. Bp., 1939.
↑Halálesete bejegyezve a Bp. IX. ker. állami halotti akv. 1397/1950. folyószáma alatt.
↑Alexandru FILIPAȘCU, Enciclopedia familiilor nobile maramureșene de origine română/ The encyclopedia of noble families of a romanian origin in Maramureș county, by Ion and Livia Piso, Ed. Eikon, 2015, p.150-153, ISBN 978-606-711-318-1.