Szlávy József

	Szlávy József
	Főrendiház 9. elnöke
	Hivatali idő; 1894. szeptember 16. – 1896. október 3.
Előd	Vay Miklós
Utód	Tóth Vilmos
	Képviselőház 10. elnöke
	Hivatali idő; 1879. április 2. – 1880. április 12.
Előd	Ghyczy Kálmán
Utód	Péchy Tamás
	Osztrák–Magyar Monarchia ; 5. közös pénzügyminisztere
	Hivatali idő; 1880. április 8. – 1882. június 4.
Uralkodó	I. Ferenc József
Előd	Leopold von Hofmann
Utód	Kállay Benjámin
	Magyar Királyság 5. miniszterelnöke
	Hivatali idő; 1872. december 4. – 1874. március 21.
Uralkodó	I. Ferenc József
Előd	Lónyay Menyhért
Utód	Bittó István
	Magyar Királyság 3. földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere
	Hivatali idő; 1870. május 23. – 1872. december 5.
Kormányfő	Id. Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért
Előd	Gorove István
Utód	Zichy József
Született	Győr; 1818. november 23.
Elhunyt	Zsitvaújfalu; 1900. augusztus 8. (81 évesen)
Párt	Felirati Párt (1861–1865); Deák-párt (1865–1875); Szabadelvű Párt (1875–)
Szülei	Szlávy Antal; Spirk Lujza
Foglalkozás	bányamérnök, miniszter
Iskolái	Collegium Theresianum, Selmeci Akadémia
Vallás	római katolikus
Díjak	Szent István-rend nagykeresztje
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szlávy József témájú médiaállományokat.

Okányi és érkenézi Szlávy József (Győr, 1818. november 23. – Zsitvaújfalu, 1900. augusztus 8.), magyar arisztokrata politikus, bányamérnök, k. u. k. miniszter, koronaőr, előbb Bihar vármegye főispánja, majd az Andrássy- és Lónyay-kormányok földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere (ideiglenesen vallás- és közoktatásügyi minisztere is), majd Lónyay Menyhért lemondását követően a Magyar Királyság miniszterelnöke 1872 és 1874 között (ezalatt ideiglenesen pénzügy és honvédelmi miniszter is). Később az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, a dualizmuskori történelem egyedüli politikusa aki a Képviselőház és a Főrendiház elnöke is volt.

Életpályája

Lásd még: Szlávy-kormány

Édesapja okányi Szlávy Antal (1778-1862) királyi katonatiszt,^[1] édesanyja Spirk Lujza volt. Apai nagyszülei okányi Szlávy György (1726–1801), Esterházy herceg uradalmi igazgatója, földbirtokos és Laczkovics Magdolna voltak.

Középiskolai tanulmányait a Theresianumban végezte, majd 1844-ben bányamérnöki oklevelet szerzett Selmecbányán. 1846-1848 között Buda kamarai titkára volt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban tevékenyen részt vett, Kossuth az oravicai bányák élére nevezte ki, aminek főszerepet szánt a hadianyaggyártásban. A harcok végeztével Oravicabányán maradt, ahol a császáriak csakhamar letartóztatták, majd öt évre ítélték; ebből két évet ült le.

Szabadulása után Pozsonyban telepedett le és a politikától visszavonultan élt a Magyar Országgyűlés 1861-ik évi újbóli összehívásáig. Ennek gyors betiltása után az 1865-ik évi ismételt összehívásáig megint a közélettől visszavonultan élt. Ekkor Bihar vármegye főispánjává nevezték ki, majd a Kiegyezést követően az Andrássy-kormányban előbb Wenckheim Béla belügyminiszter mellett 1867. március 13-a és 1869. október 21-e között államtitkár volt, majd rövid kihagyást követően 1870. május 24-én kinevezték földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek. Tisztségét a Lónyay-kormányban is megtartotta, ahol 1871. február 2-a és 10-e között ideiglenes vallás- és közoktatásügyi miniszter is volt. Közben, 1869. október 29-én megkapta a Szent István Rend középkeresztjét. Lónyay Menyhért lemondásával távozott a tárca éléről, hogy 1872. december 5-én megalakíthassa saját kormányát. 1874. március 21-éig volt Magyarország miniszterelnöke, ezalatt ideiglenes jelleggel 1873. december 19-e és 1874. március 21-e között pénzügyminiszter illetve 1872. december 5-e és 15-e között pedig honvédelmi miniszter is volt kormányában.

1879. április 3-án megválasztották a képviselőház elnökévé. Tisztségéről 1880. április 12-ei hatállyal mondott le, mivel négy nappal korábban, április 8-án kinevezték az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminiszterévé. A Szabadelvű Pártból is kilépett. 1881. október 12-e és november 20-a között a közös külügyminiszter alkotmányos képviseletét is ellátta. Állásából 1882. június 4-én távozott, érdemeiért még aznap megkapta a Szent István Rend nagykeresztjét.

1882. november 30-án koronaőr és főrendiházi tag, 1884. június 7-én pedig a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja lett. 1885. szeptember 18-án a főrendiház második alelnöki tisztséget bízták rá, majd 1888. január 12-én első alelnök lett. Vay Miklós elnök halálával 1894. szeptember 16-án a főrendiház elnökévé nevezték ki, amiről megromlott egészségi állapotára hivatkozva 1896. november 22-én lemondott.

Érdemei elismeréséül királyi méltatásban részesült. A magyar politikusok között egyedüliként volt a képviselőház, majd a felsőház elnöke is. Zsitvaújfalun érte a halál 1900. augusztus 8-án, 81 éves korában.

Emlékezete

Nevét viseli a Szlávy utca (1899 óta) és a Szlávy köz (1973 óta) Budapest X. kerületében.

Források

[1] Életrajzi adatai a Magyar életrajzi lexikonban. (Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.)
Életrajzi adatai a volt FVM honlapján (archivált link).
[2] Archiválva 2007. október 28-i dátummal a Wayback Machine-ben AZ 1901. évi XXIII. törvénycikk: Koronaőrként utódjául sárvári és felsővidéki gróf Széchenyi Bélát választották.
[3] ELTE BTK Történelem Szakos Portál: Magyar kormányok.
[4] Szlávy részvétele a parlamenti véderővitában 1879-ben (a HM honlapján).
[5] Szlávy intézdései II. Rákóczi Ferenc és társai hamvainak felkutatása és az újratemetés előkészítése érdekében.
[6] Szlávy szerepe az 1880-as évek politikai-gazdasági válságainak kezelésében. Halász Imre: Egy letűnt nemzedék, Nyugat, 1911/16. szám.
Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1897-1901-ben
Jónás Károly–Villám Judit: A Magyar Országgyűlés elnökei 1848–2002, 109-112. oldal. Argumentum Kiadó, 2002

Irodalom

Cieger András: Kormány a mérlegen – a múlt században. A kormány helye és szerepe a dualizmus politikai rendszerében (1867–1875). A Századvég Alapítvány közleménye. (Online változat: [7])
Eötvös Károly: Szlávy Józsefről. In: Eötvös Károly munkái V. Magyar alakok. Bp, 1901. 18-49. old. Online