Julia Child
Julia Child 1988-ban készült fényképe (fotó: Elsa Dorfman)
Született	Julia Carolyn McWilliams 1912. augusztus 15. Pasadena, Kalifornia
Elhunyt	2004. augusztus 13. (91 évesen) Santa Barbara
Állampolgársága	amerikai[1]
Nemzetisége	amerikai
Házastársa	Paul Cushing Child
Gyermekei	(nem voltak)
Szülei	Julia Carolyn Weston John McWilliams Jr.
Foglalkozása	író szakács televízióműsor-vezető szövegíró gépírónő tudományos segédmunkatárs administrative assistant hivatalnok
Iskolái	Smith College B.A. English 1934 Le Cordon Bleu Le Grand Diplôme
Kitüntetései	Daytime Emmy Award Library of Congress Living Legend[2][3] Peabody-díj (1965) Nemzeti Könyvdíj (1980)[4] American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja (2000) a francia Becsületrend lovagja (2000. november 19.) Elnöki Szabadság-érdemrend (2003) National Women's Hall of Fame (2007)[5]
Halál oka	veseelégtelenség
Magassága	188 cm
Julia Child aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Julia Child témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Julia Child (eredetileg McWilliams) (Pasadena, Kalifornia, 1912. augusztus 15. – Montecito, Kalifornia, 2004. augusztus 13.) amerikai szakács, író, televíziós személyiség. Leginkább arról híres, hogy a francia konyhaművészetet megismertette az amerikaiakkal, először szakácskönyve, a Mastering the Art of French Cooking („A francia konyhaművészet elsajátítása”), majd az ezt követő televíziós főzőműsora, a The French Chef segítségével („A francia főszakács”), amit 1963-tól kezdve vezetett.

Julia Carolyn McWilliams néven született Pasadenában (Kalifornia) John McWilliams, Jr. lányaként, aki a Princetoni Egyetemen végzett. Anyja Julia Carolyn ("Caro") Weston, egy papírgyár örököse volt. Juliának két testvére volt, ő volt a legidősebb.^[6]

A középiskoláig magassága elérte az 1,88 métert. Szívesen teniszezett, golfozott, kosárlabdázott. A sportolást a Smith College főiskola alatt sem hagyta abba. 1934-ben végzett, fő tárgya az angol nyelv volt.^[7] A főiskola 2004-es sajtóhíre szerint fő tárgya a történelem volt.^[8]

A főiskola elvégzése után New Yorkba költözött, ahol gépíróként dolgozott a W. & J. Sloane lakberendezési cég reklámosztályán. 1937-ben visszatért Kaliforniába, ahol a következő négy évben helyi lapoknak írt, reklámok készítésében működött közre és önkéntesként a pasadenai Junior League-ben dolgozott.^[9]

Az Office of Strategic Services-nél (OSS) kezdett dolgozni, miután az amerikai hadsereg és a tengerészet nem vette fel, mert túl magas volt.^[10] Eleinte gépíróként dolgozott az OSS Washingtonban lévő főhadiszállásán, de képesítése és tapasztalata miatt hamarosan előléptették szigorúan titkos kutatói beosztásba. Közvetlenül William Joseph Donovan tábornok alatt dolgozott.^[11] Egy évig az OSS Emergency Rescue Equipment Section (ERES) osztályán alkalmazták. 1944-ben áthelyezték Ceylonba (ma Srí Lanka). Itt titkos és bizalmas információk katalogizálásával és továbbításával foglalkozott.^[12] Később áthelyezték Kínába, ahol az OSS titkárság vezetője lett és kitüntetést is kapott.^[13] Más OSS iratokkal ellentétben Child aktáját 2008-ban feloldották a titkosság alól, a teljes anyag hozzáférhető online.^[14]

Mialatt Ceylonban tevékenykedett, megismerkedett Paul Cushing Childdal, aki ugyancsak OSS-alkalmazott volt. 1946. szeptember 1-jén összeházasodtak Lumberville-ben (Pennsylvania),^[15] majd Washingtonba költöztek. Child, aki eredetileg New Jersey-i lakos volt^[16] egy időben Párizsban élt, mint művész, és ismert volt kényes ízléséről.^[17] Ő ismertette meg feleségét a francia konyhával. Child az amerikai külszolgálatnál (United States Foreign Service) kezdett dolgozni. A házaspár 1948-ban Párizsba költözött, amikor az amerikai külügyminisztérium Pault Párizsba helyezte át.^[13] A párnak nem volt gyermeke.

Child később többször is szívesen emlékezett vissza, hogy első étkezése Rouenben kulináris megvilágosodás volt a számára. Az étkezés során osztriga, sole meunière és finom francia bor volt terítéken. A The New York Timesnak küldött cikkében azt írta: „úgy éreztem, szabaddá váltam és lelkierővel töltődtem fel”.

Párizsban beiratkozott a neves Le Cordon Bleu főzőiskolába, majd később magánúton Max Bugnard-tól és más mesterszakácsoktól tanult.^[18] Belépett a Cercle des Gourmettes nevű női főzőklubba, ahol találkozott Simone Beckkel, aki éppen francia szakácskönyvet írt amerikaiak számára, barátnőjével, Louisette Bertholle-lal együtt. Beck azt javasolta Childnak, legyen társszerzőjük, mert ez segítette volna a könyv amerikai sikerét.

1951-ben Child, Beck és Bertholle megnyitották „főzőiskolájukat” Child párizsi konyhájában, amit École des trois gourmandes-nak neveztek („a három ínyenc iskolája”). A következő évtizedben Julia Child és férje körbeutazták Európát, majd az egyesült államokbeli Cambridge-ben telepedtek le (Massachusetts állam). Eközben a három hölgy folyamatosan kereste, tesztelte és alakította a recepteket. Julia Child a recepteket angolra fordította és részletes gyakorlati megjegyzéseket fűzött hozzájuk, amitől azok érdekesebbé és jobban megvalósíthatóvá váltak.

1963-ban Childék a franciaországi Provence-ban házat építettek Plascassier település közelében, a Cannes fölötti hegyekben, Simone Beck társszerző és férje, Jean Fischbacher birtokán. Childék a háznak a „La Pitchoune” nevet adták, aminek jelentése provansz dialektusban „a kicsike”.^[19]

A három leendő könyvszerző előzetes szerződést írt alá Houghton Mifflin kiadóval, aki azonban később visszalépett, mert úgy vélte, hogy „a könyv inkább enciklopédia, mint szakácskönyv”. 1961-ben Alfred A. Knopf adta ki az akkoriban szokatlanul nagy méretű, 734 oldalas művet, Mastering the Art of French Cooking^[20] címmel. A könyv azonnal bestseller lett és a kritikusok is dicsérték. Ez részben az 1960-as évek elején megjelenő amerikai érdeklődésből fakadt a francia kultúra iránt. A kritikusok áradoztak a jól használható illusztrációk és a minden részletre kiterjedő leírások miatt, mivel így a receptek akár kezdő háziasszonyok számára is megvalósíthatóvá váltak. A könyv még napjainkban is forgalomban van (2010-es évek), több főzőiskola alapműként tekint rá.

A könyv sikerét követően Child cikkei színes magazinokban jelentek meg; rendszeres rovata volt a The Boston Globe-nál. Julia Child közel húsz könyvet írt, önállóan vagy másokkal közösen. Utolsó könyve, amit unokaöccsével, Alex Prud'homme-mal együtt írt, az önéletrajza volt, My Life in France címmel jelent meg (Életem Franciaországban) 2006-ban, halála után. A könyvben leírja életét Paul Childdal a háború utáni Franciaországban.

Miután 1962-ben egyik könyvéről beszámolt egy bostoni tévécsatorna (National Educational Television - „nemzeti oktató televízió”), és meghívták egy főzőbemutatóra, ahol a nézők tetszésére omlettet készített, kézenfekvő volt, hogy önálló műsort kapjon. Ennek címe: The French Chef („A francia főszakács”) lett, aminek első adása 1963. február 11-én volt a WGBH tévécsatornán. A műsor azonnali siker volt, amit országosan átvettek más hálózatok és tíz évig futott. A műsorért Peabody- és Emmy-díjat kapott. Ez volt az első olyan Emmy-díj, amit oktatóműsornak ítéltek oda. Nem Julia Child volt az első, aki televízióban szakácsként szerepelt, de őt nézték a legtöbben. Stílusa közvetlen és bátorító volt.

Child második könyve, a The French Chef Cookbook („francia szakácskönyv”) a tévében bemutatott receptek gyűjteménye volt. 1971-ben jelent meg a Mastering the Art of French Cooking, Volume Two („a francia konyhaművészet elsajátítása, 2. rész”), amit Simone Beckkel közösen írt. Ebben már nem vett részt Louisette Bertholle, akivel kapcsolatuk megromlott.^[21] Julia Child negyedik könyve, a From Julia Child's Kitchen („Julia Child konyhájából”) a férje által készített fényképekkel jelent meg, és Julia tévéműsor alatt leírt megjegyzéseit is tartalmazta.

Az 1970-es és 1980-as években Julia Child több tévés műsor sztárja volt, köztük a Julia Child & Company, Julia Child & More Company és Dinner at Julia's-nak.

1979-es könyve, a Julia Child and More Company elnyerte az amerikai könyvek díját.^[22] 1981-ben megalapította a „bor és étel” intézetét,^[23] aminek feladata volt, hogy „elősegítse a minőségi borok és ételek elfogadását és megértését”. 1989-ben kiadta szándéka szerint mindent összefoglaló, legnagyobb művét, a The Way To Cook-at („a főzés módja”), ami a könyv mellett videót is tartalmazott.

Julia Child négy további sorozatban szerepelt az 1990-es években, amiben vendégszakácsok is közreműködtek: Cooking with Master Chefs, In Julia's Kitchen with Master Chefs, Baking With Julia és Julia Child & Jacques Pépin Cooking at Home.. Jacques Pépin többször volt a társa ezeken a programokban és a könyveiben.

Többen bírálták Julia Child olyan alapanyagait modern táplálkozás-élettani szempontból, mint a vaj és a tejföl. Ezekkel a nézetekkel egész karrierje során vitatkozott és rámutatott, hogy „a fanatikus félelem az ételtől” átveszi az uralmat az Egyesült Államok étkezési szokásai fölött, és a „tápérték”-re való túlzott koncentrálás megszünteti az ételek élvezetét.^[24][25] Egy 1990-es nyilatkozatban azt mondta: „Mindenki túlreagálja a dolgot. Ha az ételtől való félelem folytatódik, az a gasztronómia halála lesz az Egyesült Államokban. Szerencsére a franciák nem szenvednek ettől a hisztériától. Élveznünk kell az ételeket. Az életben ez a legegyszerűbb élvezet.”^[26]

A In Julia's Kitchen with Master Chefs sorozattal kezdve Julia Child saját konyhája Cambridge-ben volt a helyszíne a műsornak. Ezt teljesen átalakították, hogy a műsor felvételeire alkalmas legyen: tévé-minőségű világítás, három kamera (amik a teljes teret közvetíteni tudták), és egy robusztus sütő-terület (egyik részén gázsütő, villanytűzhely a másik oldalon), ami középen helyezkedett el. Elegendő hely maradt Julia Child egyéb konyhai eszközeinek (edények, lábasok, még egy fali tűzhely is, aminek az ajtaja nyikorgott).^[27] Gyakorlatilag minden részt itt vettek fel az 1990-es években.

Szeretett barátnője, Simone Beck halála után átadta franciaországi otthona, a La Peetch kezelését unokahúgának, Philának, miután egy hónapot ott töltött 1992 júniusában, ahogy ezt közel 30 évvel korábban ő és férje, Paul Child megígérték a családnak. 1992-ben egy hónapos kirándulást tett Olaszországban Bob Spitz amerikai újságíróval. Spitz jegyzeteket és hangfelvételeket készített az út során, amiket 2012-ben könyvben jelentetett meg, Julia Child 100. születésnapjára.^[28][29]

Paul, aki tíz évvel idősebb volt Juliánál, 1994-ben meghalt az idősek otthonában, öt évvel azután, hogy több stroke-ja volt.^[30]

2001-ben Julia Child bevonult egy idősotthonba (Santa Barbara, Kalifornia). Házát és irodáját a Smith College-ra hagyta (ők később eladták a házat).^[31] Konyháját, amiben a pultok szokatlanul magasan voltak, Julia termetéhez igazodva, a National Museum of American History-nak adományozta („amerikai történelmi múzeum”), ahol jelenleg is látható.^[32] Jellegzetes rézedényei és fazekai először a „COPIA”-ban voltak kiállítva (Napa, Kalifornia), majd 2009 augusztusában átkerültek a Smithsonian múzeumába (Washington, DC.), a többi kiállítási darabhoz.

2000-ben Julia Child megkapta a francia becsületrendet,^[33] és az amerikai művészeti és tudományos akadémia tagjai közé választották.^[34] 2003-ban megkapta az amerikai elnöki szabadság-érmet. Tiszteletbeli doktori címet kapott a Harvard University-tól, a Smith College-tól és a Brown University-tól,^[35] más egyetemek mellett.

2004. augusztus 13-án Julia Child elhunyt a Casa Dorinda nevű idősotthonban, ahol lakott (Montecito, Kalifornia), két nappal 92. születésnapja előtt. Halálát veseelégtelenség okozta.^[36]

Julia Child így fejezte be utolsó könyvét, a My Life in France-t: „...visszagondolva az jut eszembe, hogy az asztal és az élet örömei végtelenek – toujours bon appétit!"^[30]” (toujours bon appétit! = „mindig jó étvágyat!”)

• The French Chef (1963–1973)
• Julia Child & Company (1978–1979)
• Julia Child & More Company (1980–1982)
• Dinner at Julia's (1983–1985)
• The Way To Cook (1989) hat egyórás videókazetta
• A Birthday Party for Julia Child: Compliments to the Chef (1992)
• Cooking with Master Chefs: Hosted by Julia Child (1993–1994) 16 epizód
• Cooking In Concert: Julia Child & Jacques Pepin (1993)
• In Julia's Kitchen with Master Chefs (1994–1996), 39 epizód
• Cooking in Concert: Julia Child & Jacques Pepin (1995)^[37]
• Baking with Julia (1996–1998) 39 epizód
• Julia & Jacques Cooking at Home (1999–2000) 22 epizód
• Julia Child's Kitchen Wisdom, (2000) kétórás különkiadás

• Julia Child's Kitchen Wisdom (2000)
• Julia and Jacques: Cooking at Home (2003)
• Julia Child: America's Favorite Chef (2004)
• The French Chef: Volume One (2005)
• The French Chef: Volume Two (2005)
• Julia Child! The French Chef (2006)
• The Way To Cook (2009)
• Baking With Julia (2009)

• Mastering the Art of French Cooking (1961), társszerzők Simone Beck és Louisette Bertholle ISBN 0-375-41340-5
• The French Chef Cookbook (1968)—ISBN 0-394-40135-2
• Mastering the Art of French Cooking, Volume Two (1970), társszerző Simone Beck ISBN 0-394-40152-2
• From Julia Child's Kitchen (1975) ISBN 0-517-20712-5
• Julia Child & Company (1978) ISBN 0-345-31449-2
• Julia Child & More Company (1979) ISBN 0-345-31450-6
• The Way To Cook (1989) ISBN 0-394-53264-3
• Julia Child's Menu Cookbook (1991), one-volume edition of Julia Child & Company and Julia Child & More Company ISBN 0-517-06485-5
• Cooking With Master Chefs (1993) ISBN 0-679-74829-6
• In Julia's Kitchen with Master Chefs (1995) ISBN 0-679-43896-3
• Baking with Julia (1996) ISBN 0-688-14657-0
• Julia's Delicious Little Dinners (1998) ISBN 0-375-40336-1
• Julia's Menus For Special Occasions (1998) ISBN 0-375-40338-8
• Julia's Breakfasts, Lunches & Suppers (1999) ISBN 0-375-40339-6
• Julia's Casual Dinners (1999) ISBN 0-375-40337-X
• Julia and Jacques Cooking at Home (1999), társszerző Jacques Pépin ISBN 0-375-40431-7
• Julia's Kitchen Wisdom (2000) ISBN 0-375-41151-8
• My Life in France (2006, posztumusz), társszerző Alex Prud'homme ISBN 1-4000-4346-8
• (gyűjteményes kiadás, más szerzőkkel) American Food Writing: An Anthology with Classic Recipes, ed. Molly O'Neill (Library of America, 2007) ISBN 1-59853-005-4

• Életem Franciaországban; közrem. Alex Prud'homme; ford. Lelik Krisztina; Kelly, Bp., 2011

• 2002-ben Child szakácskönyvei inspirálták Julie Powell amerikai bloggert, aki elhatározta, hogy egy év alatt Child francia szakácskönyvének összes receptjét elkészíti. A blog alapján Powell 2005-ben könyvet írt.^[38][39][40] 2009-ben Julia Child önéletrajzi könyve, a My Life in France és Julie Powell regénye alapján Nora Ephron mozifilmet készített Julie és Julia – Két nő, egy recept címmel, amiben Meryl Streep alakította Julia Child szerepét. A filmbeli teljesítményéért Meryl Streep Golden Globe-díjat kapott „vígjáték” kategóriában. Maga Child nem kedvelte Powell blogját, közönségesnek és hatásvadásznak tartotta.^[41]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Julia Child című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Julia Child: Lessons with Master Chefs from PBS (angolul)
• Julia Child's Kitchen at the Smithsonian (angolul)
• American television interview with Julia Child on June 25, 1999^{[halott link]} – Google Video (angolul)
• Coverage of Julia Child in The New York Times (angolul)
• Julia Child Papers.Schlesinger Library Archiválva 2012. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben, Radcliffe Institute, Harvard University. (angolul)
• Videotape collection of Julia Child, 1979-1997: A Finding Aid.Schlesinger Library Archiválva 2012. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben, Radcliffe Institute, Harvard University. (angolul)
• Audio collection of Julia Child, 1961-1995: A Finding Aid. Schlesinger Library Archiválva 2012. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben, Radcliffe Institute, Harvard University. (angolul)
• A szakácskönyvek királynője – Origo, 2012. szeptember 7.