Az Ipoly völgyében fekszik, közvetlenül a szlovák határ mellett.
A közvetlenül határos települések a határ magyarországi oldalán: kelet felől Hugyag, délkelet felől Csitár, dél felől Nógrádmarcal, délnyugat felől Szügy, nyugat felől pedig Patvarc.
A határ szlovák oldalán a legközelebbi település az Ipoly túlpartján fekvő Ipolyvarbó(Vrbovka).
A két legközelebbi város Balassagyarmat és Szécsény, mindkettő 8–9 kilométerre nyugatra illetve keletre.
Története
Őrhalom nevét már a középkorban is említették az oklevelek Stras és Zthras néven.
A 14. század elején Varbóky Márton fia Mihály birtoka volt, akitől a falut hűtlensége miatt Károly Róbert király elvette és Szécsényi Tamásnak adományozta. 1461-1481 között a szécsényi uradalomhoz tartozott. 1486-ban Óbudai Kálmán Péter vette zálogba Guthi Országh Lászlótól.
A 16. század második felében a török hódoltsághoz tartozott és 1562-1563-ban a nógrádi szandzsák községei között sorolták fel, 21 adóköteles házzal, majd 1579-ben 12 adóköteles házat vettek fel itt.
1598-ban (II.) Forgách Zsigmond volt a földesura. 1635-ben Bosnyák Tamás örökösei osztozkodnak rajta. 1665-ben Koháry István özvegye Balassa Judit birtokában volt. 1715-ben 10, 1720-ban 23 magyar háztartást írtak itt össze. 1740-ben a gróf Forgách család, 1770-ben e családon kívül még Bossányi Ferenc is birtokos volt itt, 1826-ban pedig gróf Forgách János és Szent-Ivány Ferenc volt országbíró, majd a 20. század elején gróf Mailáth István Gézának és gróf Forgách József örököseinek volt itt nagyobb birtoka. Az itteni két úrilak közül az egyiket Koltay Ernő, a másikat Kürti Jakab építették. 1873-ban nagy kolera járvány pusztította lakosait.
Az Ipolytól határolt félszigetszerű rész (ma Badószög) a régi község egyik utcája lehetett. A 17. században, amikor a törökök feldulták, a lakosság a falu mai helyén ütött tanyát, melyet három oldalról mocsár és bozót vett körül, ahol a nép alkalmas búvóhelyet talált.
A 18. században a község a Trázs nevet vette föl. Ekkor épült a római katolikus templom is, melynek főoltárában az 1757-es évszám olvasható.
A községhez tartozott Máriamajor (azelőtt Drahi-puszta) is:
Máriamajortól kb. 500-600 méter távolságban állt egy dombon a régi község temploma, melynek nyomai még az 1900-as évek elején is láthatók voltak. Innen az Ipolyvölgyön keletre és nyugatra messze lehetett ellátni, ettől kapta a község a Strázsa nevet. A templom déli oldalán volt egy tó, mely már teljesen betömődött, de a helyét ma is feneketlen tónak nevezik.
E puszta a középkorban önálló helység volt, mely már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is előfordult, tehát ekkor már plebániája is volt.
1910-ben 1118 lakosából 1112 magyar volt. Ebből 1079 római katolikus, 22 evangélikus, 16 izraelita volt.
2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[12]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,5%-a magyarnak, 5,8% cigánynak mondta magát (8,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 75,1%, református 0,9%, evangélikus 1,4%, felekezeten kívüli 4,7% (16,4% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 89,6%-a vallotta magát magyarnak, 5,9% cigánynak, 0,2% görögnek, 0,2% románnak, 0,1-0,1% örménynek, szerbnek, horvátnak és lengyelnek, 1,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 55,4% volt római katolikus, 1,7% református, 1,3% evangélikus, 2,1% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 3,7% felekezeten kívüli (35,2% nem válaszolt).[14]
Közlekedés
Legfontosabb közúti megközelítési útvonala, települési főutcája a 22-es főút, ezen érhető el az ország távolabbi részei felől is. (A főút nem érinti Patvarc belterületét, így az ott közlekedők számára Őrhalom az első település Balassagyarmatot keleti irányban elhagyva.) Csitárral a 2119-es út köti össze, Nógrádmarcal felé pedig a 2121-es út indul a község nyugati külterületei irányából. A szlovákiaiIpolyvarbóval a 2209-es út és az Ipolyon átívelő Szent-Iványi híd köti össze.[3]
Vonattal a MÁVAszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonalán közelíthető meg; Őrhalom megállóhely a vonal állomásainak viszonylatában Balassagyarmat és Hugyag között található, fizikailag a belterület északi széle közelében helyezkedik el; közúti elérését csak egy önkormányzati út (Varbói út) biztosítja. A községet érintő vonatok korábban a mára már megszűnt Őrhalom vasútállomáson álltak meg, ez a belterület nyugati széle közelében volt, közúti elérését a 22-es főútból, még a falu előtt, nem sokkal a 30. kilométere után kiágazó (2024-ig országos közútnak minősülő) 22 304-es számú mellékút biztosította; emlékét a még ma is álló, bár egyre rosszabb állapotú állomási épületek őrzik.
Szent István szobor a Millenniumi emlékparkban (2000): Szécsény felől a falu szélén kialakított emlékparkban áll Szent István szobra, Szpisják Pál 1999-ben készült alkotása.
Szent István-szentélyfülke (helyi nevén kápolna) (1888): A népies, eklektikus stílusú szentélyfülkét 1888. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén szentelték fel.
Római Katolikus Templom (1937-ben épült újjá): A mai, Szent István király tiszteletére szentelt templom 1937-ben épült. A berendezés egy része, így a tölgyfa padsorok is a régi barokk templomból maradtak meg. A templom a település határában domboldalon, szabadon áll. Közelében található a Szent István szobor ( a település védőszentje) is mely az augusztus 20.-i körmenet egyik állomása.
Hősök keresztje (1920) és a Szentháromság szobor (1908), melyek az ófaluban találhatók.
Mária kápolna: jelenlegi helyére, a falu nyugati végére 2006-ban került.
Rokkant pusztai kápolna (1920-as évek): Az Őrhalom határában lévő kápolna 1992. szeptember 13-án lett felújítva.
Trianon kereszt (2008) az Ipoly folyó partján, Ipolyvarbó község alatt.
