Galgaguta község Nógrád vármegye déli, délnyugati részén, a Pest vármegye határán elhelyezkedő részben szlovák nemzetiségű kisebbséggel is rendelkező község. A község a fővárostól mintegy 60 km-re, a megyeszékhelytől 75 km, Váctól valamint Balassagyarmattól egyaránt 30 km, Aszódtól 27 km, Pásztótól 45 km távolságra fekszik.
Közúton a fővárosból indulva a legegyszerűbb útvonal, ha az M3-as autópályán haladunk a bagi lehajtóig, majd ott letérve az Iklad-Galgagyörk-Acsa útvonalat követjük, de megközelíthető az M2-es autóút felől is, Vácnál letérve a Rád-Penc-Acsa útvonalon. A község átmenő forgalma jelentős, főutcája az Aszódot Balassagyarmattal összekötő 2108-as számú mellékút. Rétság (Nógrádsáp) felé ágazik el a fentebb említett 2115-ös út, Jobbágyi (Bercel) irányába pedig a 2129-es út, ezáltal egy kisebbfajta közlekedési csomópontot alkot.
Története
Galgaguta Guta, (Kis-, Nagy-) nevét 1309-ben említette először oklevél Gutha néven.
Első ismert birtokosai a Gutai család tagjai voltak.
1309-ben Gutai István nevét említették, aki Bágyoni Kylian fia Benedek szerviense volt, és Bágyonban vásárolt földet.
1326-ban Kisgutát kapta ajándékba Károly Róbert királytól Mohporai Miklós fia Makow, aki a királyi udvarban volt. Az ajándékba kapott birtok azelőtt az örökös nélkül elhalt Pop fia Gervasius és Tamás birtoka volt. A beiktatásnál ennek az ajándékozásnak Nagygutai János fiai Miklós és János, valamint Iván fia István ellentmondtak, de 1327-ben a Nagygutaiak kiegyeztek Mohorai Mikóval és kettéosztották kisgutát.
2001-ben a település lakosságának 59%-a magyar, 40%-a szlovák, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,7%-a magyarnak, 2,1% cigánynak, 14,3% szlováknak mondta magát (14,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 27,5%, református 1,1%, evangélikus 41,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 3,4% (19,6% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 95,8%-a vallotta magát magyarnak, 14,6% szlováknak, 4,5% cigánynak, 1% ukránnak, 0,2-0,2% szlovénnek, horvátnak, németnek és románnak, 2,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (3,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 29% volt evangélikus, 22,1% római katolikus, 1,8% református, 3,7% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 9,8% felekezeten kívüli (33,2% nem válaszolt).[13]
