Zsáktelepülés, közúton csak egy irányból érhető el, Endrefalva keleti településrészétől, Babattól a 22-es főútból kiágazó 22 107-es számú mellékúton. Litkével korlátozott forgalmú erdészeti utak kötik össze, a többi szomszédjával nincs közútkapcsolata.
A községet érintő helyközi autóbuszvonalak az alábbiakː 3072, 3080, 3081, 3082.[3]
Története
Piliny nevét 1309-ben említi először oklevél Pelin alakban írva.
A település első ismert birtokosai a Pilinyi család tagjai voltak. 1309-ben Károly Róbert király Pilinyi Péter utód nélküli halála után a falut a Rátót nemzetséghez tartozó Kokos mesternek adta. 1319-ben a király a falut Kácsik nemzetségbeli Szécsényi Farkas fia Tamás aradi ispánnak adományozta és 1324-ben ugyanőt mint erdélyi vajdát erősítette meg itteni birtokában. Az oszmán megszállás előtt a Pilinyi család birtoka, majd az 1600 körül betelepült felsővattai Wattay család települése. A Wattayak telepítették újra a falut. Különösen az evangélikus vallású Wattay I. Pál Pest-Pilis-Solt vármegye helyettes alispánja és fia Wattay János kuruc alispán fejlesztette a falut, majd a katolikus Wattay János építtette a római katolikus templomot.
Piliny 1872-től 1978-ig Nógrád vármegyeSzécsényi járásához tartozott, utána 1984-ig a Balassagyarmati járás része volt. 1984–1986 között Szécsény városi jogú nagyközség környékének, 1986–1989 között Szécsény város környékének községe.[4] Jelenleg a Szécsényi járás része.
1910-ben 816 lakosából 809 magyar, ebből 708 római katolikus, 92 evangélikus volt.
2001-ben a település lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[13]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,6%-a magyarnak, 10,9% cigánynak, 0,2% németnek, 0,2% románnak mondta magát (8,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,2%, református 1,1%, evangélikus 2,3%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 6,2% (15,7% nem nyilatkozott).[14]
2022-ben a lakosság 93,7%-a vallotta magát magyarnak, 9,3% cigánynak, 0,2% ukránnak, 0,2% románnak, 1,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 54,9% volt római katolikus, 1,7% evangélikus, 0,5% református, 0,2% görög katolikus, 1,6% egyéb keresztény, 2,1% egyéb katolikus, 10,7% felekezeten kívüli (28,1% nem válaszolt).[15]
