A Bodrogköz szívében fekszik, Miskolctól közúton mintegy 93 kilométerre keletre, Sátoraljaújhelytől 15 kilométerre délkeletre, Sárospataktól pedig 18 kilométerre keletre.
A szomszédos települések: észak felől Alsóberecki, északkelet felől Karos, dél felől Tiszakarád, nyugat felől pedig Vajdácska. Közigazgatási területének délkeleti csücske táján egy rövid szakaszon érintkezik Karcsa, délnyugaton pedig hasonló módon Sárospatak határszélével is.
Megközelítése
A település északi határszélén végighalad a Sátoraljaújhely-Cigánd-Kisvárda között húzódó, a 37-es és 4-es főutakat összekötő 381-es főút, ez a legfontosabb közúti elérési útvonala az említett városok és főutak mindegyike felől. Központján viszont csak a 3806-os út halad végig, mely a 381-esből dél felé kiágazva Tiszakarád külterületeiig húzódik. A környező települések közül Vajdácskával a 3805-ös út köti össze. Déli határszélét egy egészen rövid szakaszon érinti még a Sárospatak-Cigánd közti 3814-es út is.
Története
A község első írásos említése 1358-ból való, a régészeti ásatások azonban sokkal régebbi korokról árulkodnak. Az 1970-es években kelta kori temetőt tártak fel a községben a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai. A millennium évében pedig 28 honfoglaláskori sírra bukkantak, melyek leleteit a Nemzeti Múzeumban az Év szerzeményei kiállításon mutatták be 2001-ben. A település birtoktörténete meglehetősen egyszerű, mert a vizektől elzárt, főleg pákászattal és állattenyésztéssel foglalkozó falu nem tartozott a legjövedelmezőbb birtokok közé. A Lukay, majd Bocskai, végül a Vécsey család tulajdona. A falut 1927-ig egykori birtokosai után Lukának hívták, akkor azonban, a Bodrogköz homokbuckáira való utalással felvette a Bodroghalom nevet.
2001-ben a településen a lakosságnak 95%-át magyar, az 5%-át cigány nemzetiségű[11] emberek alkották.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,5%-a magyarnak, 7,7% cigánynak mondta magát (13,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 22,2%, református 24,8%, görögkatolikus 17,9%, felekezeten kívüli 7,1% (26,5% nem válaszolt).[12]
2022-ben a lakosság 92,3%-a vallotta magát magyarnak, 8,2% cigánynak, 0,9% románnak, 0,2% németnek, 0,1% ukránnak, 0,1% szlovénnek, 0,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 16,1% volt római katolikus, 23,5% református, 13,9% görög katolikus, 0,9% egyéb keresztény, 0,1% evangélikus, 11,3% felekezeten kívüli (34% nem válaszolt).[13]
