A huszadik század második évtizedében a faluban 144 élve születés, 100 halálozás és 33 házasságkötés volt. 1921 és 1930 között a faluban 205 élve születés, 95 halálozás és 51 házasságkötés volt. 1931 és 1940 között a faluban 168 élve születés, 62 halálozás és 38 házasságkötés volt. 1941 és 1950 közt a faluban 126 élve születés, 75 halálozás és 53 házasságkötés volt. Az ötvenes években a faluban 66 élve születés, 54 halálozás és 73 házasságkötés volt.
Ez alapján elmondható, hogy a településen az 1920-as években volt a legmagasabb az élve születések száma és a falu lélekszámának bővülése is ekkor érte el csúcspontját. Az halálozások számát és az élve születések összevetve megállapítható, hogy az ötvenes évekre jelentősen visszaesett a faluban a gyermekvállalási hajlandóság, illetve ezzel egyidejűleg megnőtt a halálozási arány. A korábbi magasabb gyermekszületést azonban a század negyvenes éveitől kezdve a megemelkedett házasságkötési darabszám is jól mutatja.[12]
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96,7%, cigány 2,2%, német 0,8%. A lakosok 86,8%-a római katolikusnak, 3,3% reformátusnak, 3,96% felekezeten kívülinek vallotta magát (4,6% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 93,5%-a vallotta magát magyarnak, 1,4% cigánynak, 0,4% horvátnak, 0,4% szlovénnek, 2,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 51,3% volt római katolikus, 3,2% református, 0,4% izraelita, 0,4% egyéb keresztény, 1,4% egyéb katolikus, 7,9% felekezeten kívüli (35,4% nem válaszolt).[14]
Nevezetességei
Böde-Zalaszentmihályfa: római katolikus templom
Római katolikus templom (Böde-Zalaszentmihályfa): "A Bödére vezető út mentén, dombon, szabadon álló, keletelt, egyhajós, félköríves szentélyzáródásán támpilléres, Ny-i homlokzati tornyos templom, a hajó felett nyeregtetővel, a szentély felett kontyolt nyeregtetővel, a hajó É-i oldalához csatlakozó sekrestyével. A tornyon, a hajón és a szentélyen román kori nyílásrendszer, a Ny-i homlokzaton román kori, félköríves, fonottdíszes, oszlopbélletes kapu, az ívmezőben Agnus Dei – domborművel. Síkfödémes, kazettás mennyezetű hajó, negyedgömb boltozatú szentély, a toronytesttel egybeépített karzat. A félköríves diadalív fölött felirattöredékek. A karzataljban konzolokon középkori faragványok. Berendezés: 1970-es évek. A templom 1220 körül épült, a 13. század végén szentélyét átalakították. A török időkben elpusztult templomot 1750 körül állították helyre, szentélyét átépítették. Sekrestyéje a 19. században épült. 1923-ban javították és átalakították. 1966-70 között helyreállították."
A község előtt érjük el az Árpád-kori templomot, amelyet Zalaszentmihályfa néven jegyez az útikönyv. Nyugati kapuját gazdag kőfaragás díszíti. Fonatos timpanondísze a honfoglalás kori szíjvégek mintázatát illeszti a félköríves ajtókeretre. A timpanon belsejét a bárány foglalja el a kereszttel, amely mellett még egy másik állat körvonalai is fölfedezhetők.
A magyar építészettörténet és műemlékvédelem szempontjából is kiemelkedő jelentőségű kis templom homlokzati részletfotói:
A falu szülötte volt Barabás Jenő (1920–1994) néprajzkutató.
Valter Ilona: A zalaszentmihályfai r.k. templom kutatása Magyar Műemlékvédelem 1971-72. Bp. 1974.145-160.
H. Vladár Ágnes: A zalaszentmihályfai r.k. templom helyreállítása Magyar Műemlékvédelem Bp. 1974. 161-178.
Müller Róbert: Régészeti terepbejárások a göcseji "Szegek" vidékén és településtörténeti tanulságaik - Zalaegerszeg, 1971.
Románkori templomkapuk: Régi és új műveltség egymásrarétegződése a románkori templomok épületszobrászatában, kapukon és oszlopokon. Gyűjtötte és válogatta Bérczi Szaniszló, Bérczi Katalin, Bérczi Zsófia. Budapest: ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport. 1997. ISBN 963-00-6320-4
Bogyay Tamás: A szentmihályfai templom Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönye LXXXI/1937/30-35.
Bogyay Tamás: Két Árpád-kori timpanondombormű Zala megyéből - Technika, 1941/225-229.
.JPG)
.svg)
