Csak közúton közelíthető meg, Sellye vagy Drávasztára felől, a két település közt húzódó 5821-es úton, melyen mindkettőtől nagyjából egyforma távolságra fekszik.
Története
Drávaiványi nevét a 14. században említik először az oklevelek. 1332-ben már mint plébániás helyet említik. Nevét a hagyományok szerint egykori földesuráról, Petrovszky Ivánról kapta. Iványi a török hódoltság alatt is lakott maradt, nem néptelenedett el.
A pici ormánsági falunak az 1800-as évek derekán még 600 lakosa volt, de lakóinak száma azóta megfogyatkozott: 1930-ban már csak 442 lakost számláltak itt, míg a 20. század végén már csak 200 fő.
A falu határában található Cilina (Cserna) nevű hely, ahol egykor falu állt.
2012. július 24-én adták át a felújított 2,7 km aszfaltos utat, amely a falut Sellyével köti össze.[3]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,8%-a magyarnak, 0,5% bolgárnak, 69,3% cigánynak, 0,5% horvátnak mondta magát (13,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 48,7%, református 11,6%, felekezeten kívüli 15,9% (23,8% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 86,5%-a vallotta magát magyarnak, 36,8% cigánynak, 3,7% horvátnak, 1,8% németnek, 0,6% szlováknak, 0,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 48,5% volt római katolikus, 8% református, 4,9% felekezeten kívüli (38,7% nem válaszolt).[13]
Nevezetességei
Drávaiványi református templom festett fakazettás mennyezetének főkazettája
Református temploma - 1792-ben épült. A templom különlegessége a környék (Ormánság) több templomára is jellemző kazettás mennyezet: A mennyezetet 167 db négyszög alakú kazetta borítja, az egyik kazettán egy figurális ábrázolat, egy sellő látható [ez minden ormánsági református templom közül kivétellé teszi], a többin különböző nonfiguratív népi motívumok, középen pedig a napkorong, valamint az alapítás éve és neve található. A fakazettákon kívül hasonló, színpompás és nonfiguratív mintákban gazdag festések díszítik a karzat mellvédjét, a karzatot tartó oszlopokat és a földszinti padsorok előlapjait is.[14]
