A mozdonyokat a Cockerill mozdonygyár Seraing szállította 1856 és 1857 között, és a kor szokásának megfelelően a következő neveket adták nekik: SCHNEEBERG, KLAMM, SCHLÖGLMÜHL, PAYERBACH, STEINHAUS és SEMMERING.
1858-ban. amikor a Déli Vasút megvásárolta az SStB-t, a mozdonyok is a DV-hez kerültek, ahol a 20 sorozatba (1864-től 26 sorozat) osztották őket és a 627-637 pályaszámokat kapták.
A Déli Vasút jellegrajza
Mivel az Engerth-rendszerű mozdonyok a szolgálatban nem váltak be, 1866 és 1873 között valamennyi mozdonyt átépítettek normál háromcsatlós szerkocsis gőzmozdonnyá.
1906-ig a sorozat valamennyi mozdonyát selejtezték.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a SStB – Schneeberg bis Semmering című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8
Herbert Dietrich: Die Südbahn und ihre Vorläufer, Bohmann Verlag, Wien, 1994, ISBN 3-7002-0871-5
Hans Peter Pawlik, Josef Otto Slezak, Südbahn-Lokomotiven, Verlag Slezak, Wien, 1987, ISBN 3-85416-102-6
.svg){kind=small}
